Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez

1928. 4. sz. 350. I.) tanulmányéban Ludovicus Nagy adatai alapján 1825-ben 11 322-re. Fényes alapján 1840-ben 14 287-re és Haas Mihály (Baranya: Pécs 1845. műve) alapján 1842-ben 14 616-ra becsüli Pécs lakosságát. A városi hatóság az 1820-as években kb. 12 ezerre, az 1830-as években valamivel többre becsülte a lakosság számát. OL Ht. Dep. Civ. 1823/39/41, 1832/39/10. 46 Fényes Elek (Magyarország Geographiai Szótára I—IV. k. Pesten 1851 II. 191 I.) szerint 1848 körül 44 110 lakosa volt Kecskemétnek. 47 H. Pálfy Ilona: Kecskemét adózó lakossága — id. cikke. 48 Eperjessy, 1967. 72. I. 49 Uo. 73. I. 49

/a Egy 1845. évi adat szerint 72 volt a csizmadiamesterek száma OL. Ht. Dep. Civ. 1845/39/46. 50 Rúzsás, 1956. 7. I. — tímárműhelyből manufaktúrává lett üzem; Uo. 22. és 26. I. 51 A faipar és a malomipar fontos szerepére Pécsett ugyancsak Rúzsás L. hívta fel a figyelmet- Uo. 7. I. 51/a (Ja! 52 Szita László: A papírkészítés és a papírgyártás Pécsett 1769—1860. Pécs 1964. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény. 79. Series Historica 46. 41. I. 53 Ld. pl. Eperjessy, 1967. 90—92. I. 54 Vö. Eperjessy, 1967. 91—92. I. 55 Ilyen volt pl. 2 csizmadia és 17 pokrócgyártó mester — Id. a táblázatban 262. I. 56 Vö. Eperjessy, 1967. 84. sz. lapokkal. 57 Olykor persze egyéb érdemek is számításba jöttek. A különben pécsi illetőségű Barutányi György tabakoslegény a városi jelentés szerint a haza (!) üdvéért vállalt katonai szolgálata miatt (servitio militari pro Patriae salute suscepto) nem tudta befejezni a vándorlást, és súlyos sebesülése miatt érdemérmet is kapott (in pugna pro patria et Imperante lethaliter (!) sauciatus crucem quoque methallicum obtinuit). Ezért kérik a hátralevő idő elengedését. OL. Ht. Dep. Civ. 1818/31/12. A Barutányi családnak volt egy módosabb ága is, amely egyébként pokróckészitéssel foglalkozott. Barutányi Antal pokrócoslegény apjának, akinek apja is pokrócos volt, számottevő a vagyona („notabilior substantia"); háza, 9 hold szántója, 6 kaszás rétje és 39 kapa szőlője (... „6 falcastrorum prato et vinea 39 fossorum" .. .), ezenkívül 2 ökre és 3 lova volt. OL. Ht. Dep. Civ. 1822/38/5. 58 Eperjessy Géza- Szabad királyi városi céhek A MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának értesítője I. Veszprém, 1977. 37—41. I. 59 OL. Ht. Dep. Civ. 1813/17/2. 60 OL. Ht. Dep. 1817/3138. — Van egy korábbi értesülésünk is róluk: 1812-ben az idősebb mesternek még csak 14 kapa szőlője volt. OL. VHt. Dep. Civ. 1812/20/19. 61 OL. Ht. Dep. Civ. 1818/31/10. Az Istókovics család az 1840-es években újra felbukkan, s akkor is akad 2 újabb bocskoroslegény. A „céh" támogatja a „kiterjedt jószággal" rendelkező családból származók kérelmét. OL. Ht. Dep. Civ. 1844/39/31. 62 OL. Ht. Dep. Civ. 1818/31/29. 63 OL. Ht. Dep. Civ. 1818/31/38. A pokrócosoknak is igen nagy volt a szerepe Pécsett, a város jelentése szerint (opificum centonificium vix ullibi in Regno magis floreat, ac in civitate hac) — OL. Ht. Dep. Civ. 1833/39/12. 64 OL Ht. Dep. Civ. 1819/38/4. és Uo. 1824/39/12. 65 OL. Ht. Dep. Civ. 1833/39/31. 68 OL. Ht. Dep. Civ. 1833/39/44. 67 OL. Ht. Dep Civ. 1846/39/68. Mint a restaurációs összeírásokban láttuk, 1828-ban és 1832-ben is 3 könyvkötő volt Pécsett. 68 OL. Ht. Dep. Civ. 1821/38/2. 69 OL. Ht. Dep. Civ. 1825/39/60. 70 OL. Ht. Dep. Civ. 1835/39/16. 71 OL. Ht. Dep. Civ. 1836/39/2. 72 OL. Ht. Dep. Civ. 1844/39/38. 73 73a Vö. Eperjessy 1967. 86. I. Nemcsak a kézművesek, hanem pl. a város élén álló belső tanács tagjának vagyona is elsősorban házból, szőlőből és szántóból állott. Az 1840-es évek közepén pl, az igen gazdagnak tekinthető nemes Pajnády József tanácsnok és helyettes bíró ingatlan vagyonát közel 50 ezer forintra becsülték. Volt pl. a Búza piacon egy kb. 25 ezer forintra értékelt 6 szobás háza két nagy pincével, istállóval, 4 parasztkocsival, 4 vonós ökörrel, 24 nagyobb szőlője egy-egy présházzal, ezenkívül még egy háza, továbbá 32 telke (!) a város különböző pontjain. 24 és fél hold szántója, 16 és fél hold rétje, szilvása, stb. Az ugyancsak nemes Pirger Mihály főbíró