Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

7. 1919. május 20 A Pécsi Napió megemlékezése a katonai felkelésről A legsötétebb reakció, a leggaládabb elnyomás, a legvadabb militarizmus tombol és kényszeríti az embereket igája alá. Az oroszországi események éreztetik otthon is hatásukat; az elkeseredés nőttön-nő; az emberek vágynak valami nagyszerű, valami csodaszerű eseményre, mely megszabadítja őket a háború nyomorától, a militarizmus zsarnokságától, a junkerek uralmától. A sajtó teljesen cenzúra alatt áll, a szabad szót megfojtják, a gondolatot kiherélik, az új eszmét megölik. A letiport munkásság végső csömört kapván, az állapotoktól nyugtalankodni kezd, de a legkisebb mozdulatára csendőrszúronnyal találja magát szemközt, és gépfegyverek és kis ágyúk kényszerítik, hogy kitörni készülő forradalmi készségét megfékezze. Közben itthon heréskedő katonatisztek hadiünnepélyek rendezésével és botrányos mulatozásaikkal utáltatják meg magukat teljesen. A katona éhezik és mulatozó tisztjeik, mint barmokkal bánnak velük. Az elkeseredés kirobbantja a hatos ezred katonáiból a szabadság vágyát, megtagadják az engedelmességet és elzavarják tisztjeiket. A munkásság kedvezően fogadja a forradalmi áramlatot és azonkívül, hogy a városi munkások közül is sokan csatlakoztak; Bányatelep egész munkássága tettlegesen is részt vesz a fegyveres ellenállásban. És ma egy éve annak, hogy ezzel a ténnyel megindult a bomlási folyamat az osztrák— magyar ármádiában. Nem nemzetiségi heccekért harcolt a katona és munkás együtt, hanem a minden népet egyformán lenyűgöző katonai zsarnokság és kapitalista elnyomás letöréséért. Nem nemzetiségi viccek vitték forradalomba a hatosookat, mert hiszen egyformán volt a lázadók közt szerb, horvát, magyar, német legénység. A munkásság sem a nemzetiségi érzés ápolását látta a forradalomban, mert hiszen a bányamunkások legnagyobb része németajkú, kik az internacionális eszmét hirdetik. A forradalmat leverték. A lázadókat megbüntették. És ott is akkor nemcsak szerb, német és magyar katonákat küldtek mártírhalálba, hanem a bányamunkások közül is kettőnek vére csordult ki az igazságért és jogért. Az igazság és jog állottak szemközt a fegyveres hatalommal és mint annyiszor megtörtént, az igazságot és jogot nem lehet agyonlőni. Az embert, aki hirdeti, agyonlőhetik, az igazság azért élni fog. Hiába lövik agyon, aki azt mondja, hogy kétszer kettő, az négy. Azért kétszer kettő mindig négy marad. Hiába ölték meg katona és bányász elvtársainkat, az igazság amiért elvéreztek, él és előbb utóbb győzni fog. Mert az igazság túléli az acéit és fegyvert. Az igazságot nem lehet árulni, pénzért el lehetne adni, de megölni nem lehet. Most is elvtársaink vére kiált az igazság beteljesüléséért. — g. I. Pécsi Napló, 1919. május 20. (1919. május 19.) A Pécsi Napló ekkor a Pécsi Szociáldemokrata Pártszervezet hivatalos lapja volt. A lap szerkesztőségében és munkatársi hálózatában már gyülekeztek a legradikálisabb szocialisták, g. I. rövidítés mögött nem tudjuk ki van. A felkelésről írt elkötelezett hangú írás értékelése is megállja a helyét. Különösen ami a felkelésben résztvettek nemzetiségi összetételét illeti.