Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

Sohár Jenő zászlóalj parancsnok megemlékezése a katonai felkelés halottairól Emlékezés május 20-ra A Pécsre oly emlékezetes május 20.-a áldozatai is ilyen a küszöböt korán átlépő harcosai voltak az új világnak. A rehabilitálásuk emberi kötelesség. Vannak akik gyilkosoknak tartják őket, — illetve voltak mindenesetre közöttük azok is, de ha a helyes ítélkezés mérlegére helyezzük, az ő kivégzésük bűnét és az ő gyilkosságukat, az állam, illetve a katonai szellem bűnének serpenyője fog mélyebbre billenni. Amit ők elkövettek, abba kétségbeesés kergette őket bele. Négy esztendős háború, melynek legsúlyosabb terhei az ő vállukon nyugodtak. A katonai uralom vasmarkának kegyetlen szorítása ellen lázadó, megháborító elkeseredés, mely egy helyi és ügyetlen szervezetlen mozgalom kitörésében keresett kivezető utat. Ezen tisztára katonai forradalom előfutárja volt annak, amely most készül végigszáguldani Európa vérázott földjén. A mód, a helytelen eszközök mind-mind mellékesek, a fontos az, hogy mozgató rugója ama hatalmas áramlat egy korai fellobbanása volt, mely a mai világháborút felidéző társadalmi rend megbuktatását célozza. És nagy tévedés volna azt hinni, hogy ezen események ennek a letörése és nem kitörése miatt szomorú véres pécsi epizódnak nem volt része a ma már immár győzelmes és ünnepelt forradalom létrejöttében. Olyan volt mint a friss fuvallat a nyári rekkenő hőségben, melynek ereje nem elegendő ahhoz, hogy lehűtse a nap perzselő kínzó erejét, — de olyan mint egy ígéret, mely tavaszi ébredésről, őszi gyümölcsök éréséről beszél. Május 20. az őszi forradalom tavaszi ígérete volt. Tavaszi napsugár kacagott az utcákon, amelyeken végighurcolták annak az új vérszopó Haynaunak, ki a Gesamtmonarchia

1 eszméjével szűk katonakeblében tigris módra járt-kelt a magyarok között, felhorkanva mindenszóra, mely megtagadta a „császárt" és csak királyról akart tudni — boldogtalan áldozatait. Szörnyű napok voltak! Szomorú tavasz. A feszület előtt hirdették ki ezeket a gálád halálos ítéleteket, néha zavaros tanúskodások alapján. És meg kellett halni a város szemeláttára 14 embernek,

2 aki ki merte mondani, ami már mindnyájunknak ajkán lebegett. Meg kellett halniok, mint gonosztevőknek, lázadó kutyáknak, kik megtagadták az Istent, a hazát és mindent. Holott csak a háború, az esztelen gyilkolást, a császárt és gaz csahos hadát tagadták meg. Beléptek a hősi halottak hosszú és néma sorába — 14 jeltelen sírral szaporítva a fakeresztes és homokbefútta sírok millióit. Adassék emléküknek ugyanazon tisztesség, mely kijár azoknak, kiket rendjelekre, éhes osztrák generálisok kergettek sokszor feleslegesen a csaták ölő tüzébe. A bánatos és véres tavasz hányta jeltelen sírokra szórja rá az ünneplő őszi forradalom az ősz minden virágát. Azok pedig, kik csak egy szóval is hozzájárultak elítélésükhöz, vagy csak egy becsmérlő szóval illették őket, zarándokoljanak ki sírjukhoz és tegyék rá a bűnbánat rózsáit. Sohár Jenő zászlóalj parancsnok.

3 Pécsi Napló, 1918. november 21. (Emlékezés május 20-ra.) 1 összmonarchia eszméje. 2 17 felkelőt végeztek ki. 3 Sohár Jenő zászlóalj parancsnokról nem tudtunk adatokat gyűjteni.