Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Szita László: Dokumentumok az 1918. május 20-i pécsi katona — bányász felkelés történetéhez

A sors iróniája, hogy érvelésüknek azok a pontjai, hogy az 52. gyalogezred császár és királyhű, hamarosan szertefoszlottak. E gyalogezred is azok között van októberben, amelyek fellázadnak az olasz fronton.

18 A városi kispolgárság megrettenve a felkeléstől, egyáltalán nem reagál. Házaikba bújva figyelték az eseményeket. Jellemző módon, a felkelés után közülük nem egy, rendőrségnek tett szolgálatot feljelentéseivel. A munkásság legöntudatosabb csoportjai csatlakoztak a felkelőkhöz. A vasúti főműhely mindig is radikális magatartású munkássága fegyveres harcban vett részt. Az építőmunkásság és a vasmunkások küzül számosan a felkelők oldalára álltak. A napszámosok hasonlóan. Jelentős számú nőt találunk a felkelők oldalán. A bányamunkásság nagy többsége szimpatizált, több százan pedig csatlakoztak a felkeléshez. A munkásosztály viszonyát jelentősen befolyásolta pártja álláspontja. A pécsi szociáldemokrata pártvezetőség teljesen nyíltan a felkelés ellen lépett fel. Legtekintélyesebb vezetői arra vállalkoztak, hogy leszereljék azokat a csoportokat is, akik a legjelentősebb támogatást nyújthatták volna a felkeléshez, a bányászokat. Sajtója az eseményekre reagálva ugyancsak elítélte a felkelést, azt mint a „szervezeti fegyelem és a szocialista célok megvalósulásának fő ellenségét" értékelte. Az októberi forradalom és a Tanácsköztársaság idején, a megszállás körülményei ellenére, a helyi sajtóban elismerés illette a felkelőket. A forradalom előfutárainak tartották őket. A Pécsi Nemzeti Tanács hőseinek nevezte a felkelő katonákat. A felkelés valóban a haladás számára példa volt és az ma is. A pótzászlóaljon belül is ledőltek a „nemzeti határok". A háború ellen, a szociális haladásért folyt a küzdelem és a többnyelvű csapat valóban internacionalista módon küzdött a forradalomért. JEGYZETEK 1 Legjobb összefoglalók: Farkas Márton: Katonai Felkelés Pécsett, 1918 májusában. Hadtörténelmi ^Közlemények. 1968. 3. sz. 417—428. p. Kun József: A pécsi katonalázadás 1918-ban. Katonai Szemle, 1958. 4. sz. 121—127. p. Farkas Márton: Katonai összeomlás és forradalom 1918-ban. Bp. Akadémiai Kiadó. 1969. 428. p. c. monográfiájában is ad rövid másfél lapos szintézist, beleépítve a monarchiában, ebben az időszakban lezajlott felkelésekbe. Véleménye szerint az ebben az időben kirobbant katonai felkelések között a pécsi volt a legjelentősebb, amely valóban elérte a felkelés szintjét. — A JPM helytörténeti osztály számára készítette el dr. Cserta Béla a szerb megszállásról nagylélegzetű kéziratát. Ebben a ,,Gépfegyveres Dobrovics" c. fejezetben részletesen, mint szemtanú foglalkozik a felkeléssel. Különböző közlések alapján került az irodalomba az a súlyos tévedés, hogy a felkelés előjátéka, sőt mintegy kirobbantó oka volt többek között az a nacionalista jellegű tettyei ünnepség, amelyen a szerb nemzetiségű katonák tüntetést rendeztek. Újabb kutatásaink szerint valójában erre 1917. augusztus 2—5. között került sor, ahol sem tüntetés nem volt, sem karhatalom nem volt jelen. ,,Sakk-matt Szerbiának" című előjáték, amely sérthette volna a szerb nemzetiségű katonákat, ugyancsak 1917 augusztusában volt a tettyei katonai parádénak a műsorában. Sajnos így egyik-másik szerző a bolsevik katonák forradalmi felkelésében valamiféle nacionalista célok megvalósítását is igyekezett belemagyarázni. Igy pl. Pichlik: Vzpoury navratilcu z reskeho zajeti na jare 1918. Praha, 1964. c. munkájában a következőket írta: ,, . . . a dél-magyarországi Petikosteliben (Pécsen) elkezdődött az újvidéki 6. gyalogos szerb származású, fogságból visszatért katonáink felkelési kísérlete... A szerb nemzetiségű, fogságból visszatért katonák hasonló helyzetbe kerültek, mint stájerországi szlovén társaik. Csak néhányszor tíz 32 B. HELYTÖRTÉN ETIRAS 1977. 497