Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez

Luttenberger Gáspár 8 évig vándorolt német szabólegénynek a pécsi mesterektől elutasított remekét pl. az újvidéki mestereknek adta ki a magisztrátus. A céh kifogását pedig azért utasította el, mert a remeknek kiadott „katonai öltöny igen szokatlan."

79 A csizmadia céhnek az eljárását, ahogyan Zobák Péter szabadkai születésű csizmadialegénnyel jártak el, a város éles szavakkal ítélte el, és javasolta, a Helytartótanács pedig helybenhagyta a céhbe való felvételét.

80 Amikor Kari Ferenc pécsi ónöntő egy Teleki József nevű legényt el akart tiltani a mesterségtől, a városi tanács határozottan a fogyasztók érdekeit védelmezte, elítélve ,,a felsőbb szervektől is kárhoztatott monopóliumot." A város véleménye szerint ebben a 12 000 lelket számláló városban egyáltalán nem sok két ónöntő (in civivitate hac 12,000 animabus (sic!) impopulata duo Stannifusores superflui omnino non sint.. .).

81 A városi magisztrátus ugyancsak a céh ellen foglalt állást, amikor az Rihmer József szappanoslegény (akinek apja és nagyapja is szappanos volt) felvételét kifogásolta a mesterek állítólagos nagy száma miatt. A város vezetősége szerint az árszabás alá tartozó szappanosmesterek számát mindig a szükségletnek megfelelően kell megszabni: „ezen városnak 12 ezret meghaladó és naprul-napra nevelkedő népességére a most fennálló 7 szappanyos mesterek éppen nem olyan elegendők, hogy azoknak egykét idevaló születésűekkel való megszaporétásábul a közönségre annál könynyebb s bizonyosabb provisioja által néminemű haszon ne áradhasson."

82 A céhesek nemegyszer — jogos vagy kevésbé jogos — erkölcsi kifogásokat is emeltek a kérelmezőkkel szemben. Egy szűcslegény ellen pl., aki a Zala megyei Gulácson született, a céhbeliek tanút állítottak, aki szerint az illető legényt lopás miatt megbotozták, és Kanizsáról kitoloncolták. A város ezért nem támogatta a kérelmezőt, de a Helytartótanács az egy tanúra alapozott vádat „elégtelennek" találta, és elrendelte felvételét.

83 A Helytartótanács minden esetben ragaszkodott a szabályokban előírt remekhez, de — ugyancsak a céhszabályzatnak megfelelően — igyekezett a céh túlkapásait is korlátozni. Egy szűcslegény ügyében pl. 1838-ban a városhoz intézett helytartótanácsi leiratban a következőket olvashatjuk: a folyamodónak „netalán költségesebb, hanem olyatén (remek). . . rendeltessék, amely kevesebb költségbe kerülvén, egyszersmind könnyűmóddal pénzzé fordíttathatik . . ., ezen szücslegény a remeklés közben a céhnek mindennemű helytelen törekvései ellen oltalmaztassék.

84 Az érvényes céhszabályzatot tartja szeme előtt a kormányszék, amikor pl. Bodor István lakatoslegénynek új, olcsóbb, illetve könnyebb remek feladását rendeli el. Bodor azt panaszolta, hogy eddig 650 (!) forintot költött a remekmunkára, és kéri, amíg elkészíti újabb remekét, adjanak neki egy legényt segítségül. A város ezzel nem értett egyet, „mert így hasonló jussal bírna mint a többi céhbeli mester... a többi mesterlegényeknek rossz példával szolgálna, mert mindenik remek készítése nélkül kívánná mesterségét egy legény segítségével űzni, holott ezen kis városban a többi mesterek is csak egy-két legénnyel dolgoznak." A városi magisztrátus, amelyet a Választott Községben nagyszámmal helyetfoglaló céhes mester

85 érdekei nagymértékben befolyásolnak, inkább a mesterek érdekeit védi a „kontárral" szemben, akitől a céhesek a szerszámait elkobozták, de egyetért azzal, hogy másik remeket adjanak neki.

86 A remekét el nem készítő legényt tehát kontárnak tekintették, akitől a céhek rendszerint szerszámait

87 is elkobozták, nem egy esetben pedig a városból is eltávolították.