Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez

jelentékeny részét — házuk, műhelyük, szerszámaik mellett — a birtokukban lévő szántó, rét, szőlő, legelő és igásállatok képezték. A reformkori Pécs kézműiparát vizsgálva mindenekelőtt arra a kérdésre kell válaszolnunk, m/7yen szerepe volt az iparnak a város életében. A történeti statisztika e kérdésre az iparűzőknek a lakossághoz — vagy még helyesebben — a családfőkhöz viszonyított százalékos arányában

9 keresi a választ. Az 1828. évi Országos összeírás alkalmával Pécsett 1802 házat, 5079 18 és 60 év közötti személyt, s többek között 158 honoráciort, 1357 városi polgárt (civis), 829 zsellért, 18 ház nélküli zsellért, 127 szolgát, 267 szolgálót, 582 kézművest, 26 kalmárt (mercator) és 13 kereskedőt (quaestor) írtak öszsze.

10 A családfők száma — összegezésünk szerint — 2742 volt 1828-ban, eszerint —• az 582 kézművest alapul véve — a családfők 27,77%-a foglalkozott kézműiparral Pécsett

11 (az iparosok és kereskedők együttes aránya pedig kb. 29%). Ez a 27%-os számarány azt jelentette, hogy Pécs az iparilag átlagosan fejlett hazai, illetve dunántúli szabad királyi városok első vonalába tartozott a reformkorban. Székesfehérvárott például a családfők 24,9%-a, Győrött 26,3%-a folytatott ipari foglalkozást ebben az időben.

12 Ezeket a szabad királyi városokat egyébként nem választotta el éles határ a legfejlettebb mezővárosoktól, mint pl. a posztói páráról és boráról híres Gyöngyöstől, ahol az arány 22,1%-os volt, vagy Pápától, ahol a családfők 22,5%-a, ill. Miskolctól, ahol azok kb. 20%-a foglalkozott iparral.

13 Az 1828. évi összeírás alkalmával egy másik összesítés is készült Pécsett, amely a céhes, illetve a céhen kívüli mestereket külön-külön felsorolja.

14 A céhesek száma itt 568, a céhen kívülieké 124 volt, összesen tehát 692. Az utóbbi számot alapul véve, így a családfők 32,30%-a űzött ipart a városban. Az előbbi (27,17%-os) s ezen adat összevetése alapján

15 kb. 30°/o-ra tehetjük az iparűzők arányát Pécs városában. Érdemes azt is megvizsgálnunk, mely városrészekre koncentrálódott az ipar. Az 1828. évi összírás alapján erre is feleletet adhatunk: a Belvárosban működött 345 iparos, tehát az iparűzők 59,28%-a; egyébként itt lakott mind a 26 kalmár is, a budai külvárosban 149 iparos — 25,50% a szigeti külvárosban 63 iparos — 10,82% a siklósi külvárosban 18 iparos - 3,09% a Rácvárosban 17 iparos - 1,20% Az iparűzőknek a családfőkhöz viszonyított százalékos aránya az egyes városrészekben a következőképpen alakult:

16 a Belvárosban a családfőknek több mint a fele, 56,09%-a, a sokkal népesebb budai külvárosban, a családfők 16,25%-a, a szigeti külvárosban a családfők 12%-a foglalkozott iparral. Az előbbiek alapján fel kell tennünk a kérdést: az iparűzőknek a fenti 27—30°/Q-OS számaránya azt jelentette vajon, hogy kb. minden harmadiknegyedik pécsi családfő ipari tevékenységének jövedelméből tartotta fenn magát és családját? Az 1828. évi összeírás alapján e kérdésre is egyértelmű választ adhatunk. Az ,,observationes"-rovatban az összeíróbiztosok feltüntették ugyanis, hogy az illető mesterember egész éven vagy csak fél éven, negyedéven keresztül, továbbá télen vagy nyáron, illetve csak olykor (dum et quando) dolgozik-e (magában s egy vagy több legénnyel), összeszámlálva e bejegyzéseket, 184 olyan kézművest találtunk, aki az évnek csupán egy részében űzi iparát, tehát az összes iparos 37,6%-a, kb. minden harmadik mester tekinthető időszakos iparosnak a városban.