Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944
1941-re szintén 1920-hoz viszonyítva, annak 52,99%-ára csökkent a német községek agrárproletárjainak kereső létszáma. Ennél csak a mért négy délszláv község agrárproletár keresőinek létszáma lett kevesebb, mert 43,72%, illetve 41,21%-ot mutat. E tényekkel kapcsolatban tehát szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezek szerint a magyar községekben sokkal alacsonyabb lehetett a teljesen földtelenek felemelkedése, hiszen a megyei mutatók, mint már jeleztük rendkívül szerény — 1920—1930-ig 21%-os, 1920—1941-ig pedig alig több, mint három százalékos csökkenést jeleznek. Az is nagyon figyelemre méltó, hogy míg a megyei adatokban az 1930-as érték 1920-hoz képest is és 1941-hez képest is negatív (egyik esetben az 1920-as értéknek 78,95%-a, a másik esetben az 1941-es értéknek 81,71%-a), tehát mint jeleztük 1930 után jelentős agrárproletár létszám emelkedés mutatható ki. A német községekben szerény mértékben ugyan, de 1930 után is létszámcsökkenés tapasztalható. Ez azonban meg sem közelíti a húszas évek mutatóit. (1920—1930-ig: 65,27%, de 1930—1941-ig csak 82,14%). Pontosan ugyanez mondható el a délszláv községek agrárproletárjairól is. (Itt 1920— 1930-ig: 43,72%. és 1930—1941-ig csak 94,26%-ra csökkent a keresők létszáma). S hogy mennyivel rosszabb volt a magyar községek agrárproletárjainak lehetősége, azt az is alátámasztja, hogy mért hatvan német község közül tízben egyáltalán nem volt létszámcsökkenés, hanem némi emelkedés mutatható ki (Apátvarasd 2, Barátúr 12, Borjád 2, Ivándárda 5, Korpád 9, Lapáncsa 3, Monyoród 6, Okorvölgy 12, Szárász 3, Tekerés 6, Tófű 9, Villányban 45 fővel), s kettő községben pedig a huszonegy év alatt változatlan maradt a létszám. Hasonló volt a helyzet a délszláv községekben is, hiszen négy összehasonlítható délszláv községi adatokból kitűnik, hogy az egyikben (Kásádon) itt is az általános tendenciával szemben mozgó változás volt: 39 fős kereső létszámnövekedés. 28 Mindezeket az adatokat (Baranya megye, német községek, délszláv községek) ha összevetjük az országosakkal, akkor a következő táblázatot kapjuk: A csökkenés mérve ezek szerint a legnagyobb a délszláv községekben, és a legkisebb (tehát a legrosszabb) Baranya megyében volt. Ha elfogadjuk azt az általános helyzetre szóló megállapítást, mely szerint a két világháború között „nemigen beszélhetünk az agrár népesség polarizációjának valamiféle felgyorsulásáról. A jellemző a két világháború között . . . éppen a polarizáció folyamatának ... a parasztság felbomlásának bizonyos lelassulása" 30 , úgy a német és a délszláv községek esetében ez fokozatosan érvényesül. Különösen az alsó régiókban, ahol nagyobb arányú volt a földA mezőgazdasági cselédek és munkások kereső létszámának változása 1920—1941 között.™ (1920=100%) (a mezőgazdasági fizikai munkások együtt) A baranyai német községek (60) A baranyai délszláv községek (4) A baranyai vegyes nemzetiségű községek (10) Baranya megye összes Országos összes 52,99%-ra csökkent 41,21 %-ra csökkent 50,23%-ra csökkent 96,61 %-ra csökkent 78,91 %-ra csökkent
