Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944
földecskéiket. 25 A földhöz jutott német mezőgazdasági munkások aztán már nem voltak szívesen látott napszámosok, aratók a nagybirtokokon, jóllehet szükség volt munkásokra, inkább idegenből fogadtak fel, mintsem a helybélieket alkalmazták volna. 26 Az egyes községek viszonylatában kevésbé egyenletes képet mutatnak a mezőgazdasági cselédség és munkásság adatai. Hatvan vizsgált német község közül húszban egyáltalán nem lett kevesebb a húszas években a cselédség keresőinek száma, sőt nőtt. Van, ahol egy-két fővel (ez jelentéktelen), de van, ahol 170%-os (Féked), van ahol 178%-os (Himesháza), másutt 127%-os (Kiskassa) vagy 140%-os (Majs). De Tófűn 200%-os volt a cselédek keresőinek számnövekedése. A délszláv községekben is észlelhető hasonló: Kásád községben 20%-kal, Pécsudvardon 12,5%-kal lett több cseléd. A mezőgazdasági munkások száma sem egyenletesen csökkent. Észlelhető növekedés is: Fékeden 305%-os, Hidason 141%-os, Köblényben 129%-os, Villányban 184%-os volt a növekedés. Ez természetesen nem zárja ki az általános csökkenési tendenciát. Az utóbbival kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni, hogy a jelzett csökkenési mutatókat korántsem szabad abszolútnak tekintenünk. Éppen ezek a nem kis mérvű növekedések bizonyítják, hogy a cselédek, munkások száma egyfelől csökken, másfelől — más községben — a hamarjában tönkrement, vagy kevés földjéből megélni nem tudó szegényparaszttal találkozhatunk a növekményben. A délszláv községekben egyébként — Kásád kivételével (121%) — nem volt növekedés, a vegyes nemzetiségű községekben is két ilyen észlelhető: Áta 109%, és Személy 133%. Ha megvizsgáljuk azokat a községeket, amelyekben az általánostól eltérő létszámmozgás volt, akkor megállapíthatjuk, hogy pl. Villányban az összes művelt földterület ötödrésze szőlő, mely köztudomásúan erősen kézimunkaigényes ( a korabeli művelési technológiát tekintve). Hidason is jelentős a szőlőterület. A közeli szénbánya is csábít ide munkásokat. Rendkívül érdekesen alakult az agrárproletárok (mezőgazdasági cselédek és munkások) keresőlétszáma a Horthy-rendszer két népszámlálása között. (1920 és 1941). A korábban jelzett csökkenési tendencia érvényesül ugyan, de fényes bizonyítékául annak, hogy a Nagyatádi-féle földreform még ideiglenesen sem oldotta meg az agrárszegénység megélhetési problémáit, és csakhamar újra teljesen nincstelenné váltak az egykori földhözjuttatott reménykedők. Itt állnak az alábbi adatok: Ha az 1920-as állapothoz hasonlítjuk az agrárproletár-keresők létszámának változását, akkor Baranyában azt tapasztalhatjuk, hogy 1931-ig mintegy 21%-os csökkenés volt, de ez csak a földreform első, kiosztási fázisát mutatja. Az anyagi következményekkel együtt járó elnyomorodás csak ezt követően mérhető számokkal. S ez 1930—1941-ig majdnem ugyanennyit emelkedett ismét, 22%-os kereső létszám emelkedés tapasztalható, vagyis igaz ugyan, hogy 1920—1930-ig 5665 fővel csökkent a kereső agrárproletárok száma Baranyában, de ez az 1930—1941 -es szakaszban ismét ellenkezőjére fordult. így már világos, hogy a Horthy-rendszerben Baranya megyében az agrárproletárok keresőinek száma csupán mintegy 3,3%-kal lett kevesebb. Ez pedig csekélység. 27 Ettől lényegesen eltérnek a német községekben tapasztalható változások. Ezekben folyamatos, mégpedig jelentős csökkenés mutatható ki. Hatvan mért község adatai bizonyítják, hogy 1930-ig az 1920-as létszám 65,27%-ára, s
