Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Fűzi János: Néhány észrevétel a baranyai nemzetiségi községek szegényparaszti népességének statisztikai vizsgálata kapcsán 1920— 1944

megegyezik, de arányaiban elmarad a német községekétől, de az országostól is mindkét kereső kategóriában.

23 Hasonló tendencia mutatható ki a nyolcvan százalékon felüli délszláv és vegyes nemzetiségű községek esetében is, amint az alábbi táblázat is igazolja: A mezőgazdasági cselédek és munkások keresőlétszámának változása 1920—1930 között. Mezőgazdasági Mezőgazdasági cselédek munkások Baranyai német községek (60) 80,34% 59,89% Baranyai délszláv községek (4) 91,66% 51,25% Baranyai vegyes nemzetiségű községek (10) (magyar—német—délszláv) 77,24% 61,62% Baranya m. összes 93,59% 72,18% Országos összes 95,13% 74,59% Amint a táblázatból kitűnik, a tendencia mindenütt érvényesül, de a cselédség esetében a német, délszláv, — vegyes nemzetiségű kivételével — a baranyai összes és az országos összes fokozatosan kisebb és kisebb mérvű a kereső létszám csökkenés. Ez azt mutatja, hogy a német községek cselédjeinek nyílt legtöbb alkalma a súlyos cselédi függésből való kiszakadásra. (A vegyes nemzetiségű községekben az egyes nemzetiségek helyzetét nem lehet kiszűrni a statisztikából). Azonban a kimenekültek maximuma sem éri el a húsz százalékot, s a felcserélt helyzet sem nyújt biztosabb megélhetést a réginél. Korabeli forrásokban aztán némileg tudjuk nyomon követni a sorsukat, mert minden hivatalos feljegyzésben, felterjesztésben, feliratban és levélben csakúgy, mint a kérvényekben a sokkal több öntudatot hordozó és feltételező „mezőgazdasági munkás" megjelölés szerepel. Ez azt mutatja, hogy a mezőgazdasági munkásság csoport öntudata — majdnem osztályöntudata — dinamizmusa és útkeresése igen erős hatással volt e létszámban nem nagy csoportra. De csak a német falvak cselédsége hagyhatja el korábbi kötött munkahelyét ily magas arányban. A délszláv falvakban már a tíz százalék alá esik ez a mutató, s országos viszonylatban az öt százalékot sem éri el. Szinte ellentét párja ennek a jelenségnek az a kép, amit a mezőgazdasági munkás keresők számának alakulása mutat. A délszláv községekből jut viszonylag legtöbb agrárproletár saját gazdasághoz. A délszláv községek mezőgazdasági munkásainak fele (51,25%) földhöz jutott, míg a német községekből csak mintegy negyven százalék. Ez azzal is magyarázható, hogy a vizsgált összehasonlítható adatokkal rendelkező délszláv községek egyikét sem fogja oly nyomasztóan közre az ezer holdon felüli nagybirtok, mint a magyar és a német községeket. A délszláv községek közül mindössze egynek a határában (Szalánta) volt a két háború között egy ötszáz holdon felüli birtok. (557 kh.) Ezzel szemben a német községek közül hatban volt ezer holdnál nagyobb birtok. (1—1) a vegyes nemzetiségű falvakban szintén nem volt ilyen nagybirtok. A magyar községekről azonban ez nem mondható el, hiszen negyvenegy 1000 holdnál nagyobb birtokot észlelhetünk bennük.

24 A német anyanyelvű földhözjuttatottak sem kerültek azonban jobb helyzetbe, mint a magyarok, hiszen sokan közülük is a magas térítési díj, vagy az iga-, fuvaradósság miatt nem bírták a terheket, s elvették tőlük a juttatott