Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

leltári tárgyakra, az intézet dolgozóinak képzettségére, a munkahelyen uralkodó szellemre, az intézet munkájának általános jellemzésére.

53 Baranya megye községei 30 védőintézeti körzetbe voltak beosztva, s a körzetek székhelyei 29 helységben voltak elhelyezve. Ugyanis Mohács városban |<ülön volt egy városi és egy Mohács vidéki körzet, bár az utóbbihoz csak Kölked község tartozott. Pécsett székelt a Pécs vidéki körzet védőintézete, amelyhez 24 község tartozott. 54 Pécsett önálló városi védőintézet is működött, ez azonban független volt a megyei védőintézeti szervezettől. Baranya megyei védőintézeti körzeti székhelyek voltak: Bakóca, Berkesd, Bükkösd, Csányoszró, Dunaszekcső, Egerág, Egyházasharaszti, Garé, Görcsöny, Harkány, Hosszúhetény, Kémes, Komló, Magyarbóly, Magyarmecske, Mágocs, Mecsekalja, Mohács, Németbóly (Boly), Pécs, Pécsvárad, Püspökszenterzsébet (Erzsébet), Sásd, Sellye, Siklós, Somogy (Vasas I.), Szászvár, Szentlőrinc, Vajszló. Baranya megyében, a védőintézeti szervezet tehát a harmincas évek közepe tájára alakult ki. A körzetek országosan számozottak voltak; pl. a siklósi védőintézet a 221., a kémesi 260., a harkányi a 293. számot kapta. A védőintézeti körzeteknek saját pecsétjük volt. A harkányi körzet körpecsétjének felirata a következő volt: „Országos Stefánia Szövetség 293. sz. védőintézete, Harkány, az anyák és csecsemők védelmével államilag megbízott szervezet". A fiókszövetségek megalakulásakor a belépett tagoktól tagdíjat szedtek. Később a tagdíjak fizetése egyre inkább elmaradt, sőt meg is szűnt. Harkányban a napszámosok, földművesek, szegény iparosok később kiléptek a tagok sorából. Ennek ellenére egy részük azonban továbbra is részesült cukor- és tejakcióban. Lényegében ugyanez volt a helyzet Kémesen, ahol ilyen okokból újjá is szervezték a fiókszövetséget. Az újjászervezéskor tagdíjat azért nem állapítottak meg, mert a legtöbben eddig sem tettek eleget tagdíjfizetési kötelezettségüknek. Csak a falusi értelmiség fizette, a parasztcsaládok legtöbbjét többszöri felkéréssel és üzengetéssel sem lehetett rábírni a tagdíjfizetésre. Siklóson azért nem lehetett rávenni az embereket a tagdíjfizetésre, mert már annyi más jótékony célú egyesületnek is tagjai voltak. Sőt a Stefánia Szövetség országos központjából évenként küldött búzavirágokat is, amelyek szintén egy bizonyos bevételi forrást jelentettek, nagyon nehezen lehetett Siklóson eladni. A körzeti védőintézeteknél a tanácsadás és vándorrendelés volt a legáltalánosabb tevékenység, ezenkívül végeztek bizonyos szociális teendőket. Volt olyan körzet (Bakóca, Egerág), ahol a fiókszövetségi székhelyen tartották a tanácsadásokat, a körzethez tartozó községekben pedig a vándorrendeléseket. Egészségügyi tanácsadásokat nemcsak az orvosok, hanem a védőnők is tartottak. A tanácsadásokról a védőnők látogatási naplót vezettek. A legtöbb körzetben azonban nemcsak a körzeti székhelyen tartottak tanácsadásokat, hanem a körzet többi községeiben is. Pl. a csányoszrói körzetben nemcsak Csányoszrón, hanem Kemsén, Nagycsányban, Piskón, Sósvertikén és Zalátán. Ugyanez volt a helyzet többek között az egyházasharaszti körzetben is. Itt havonként, Alsószentmártonban még külön cigányrendelést is tartottak. A fiókszövetségi körzetek szociális tevékenysége során tejet, cukrot, ruhát, lábbelit és egyéb segélyeket osztottak ki a rászorultak között.