Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

Mágocson, a község szélén állították fel a védőintézetet, ezért vontatott volt az intézet látogatása. Ugyanis, aki a község másik végéről kereste fel a rendelési és tanácsadási alkalmakat, oda-vissza 6 km utat kellett megtennie. Az Ormánságban az egészséges gyermekeket elfoglaltság vagy rossz idő esetén nem hozták el az intézetbe bemutatás végett. Késedelem nélkül behozták azonban a beteg gyermekeket. Volt rá eset, hogy az egészségvédelmi szolgálatban, két vagy több körzet is együttműködött, mint pl. Berkesd és Püspökszenterzsébet. A legtöbb körzetnek voltak vándorkelengyéik és vándorládáik. A vándorkelengyéket mindig az újszülöttek részére adták ki. A leghasznosabb szolgálatot a vándorkelengyék az uradalmi cselédasszonyok és csecsemőik között tették, mint pl. a Boly körzetéhez tartozó Izabella majorban és Sátorhelyen. Akadtak olyan körzetek is, amelyeknek nem volt sem vándorkelengyéjük, sem vándorládájuk. Mások csupán egy-két vándorkelengyével, vagy egy vándorládával rendelkeztek. Volt azonban olyan körzet, amelynek 3 vándorládája is volt. Ennél sokkal nagyobb volt a számuk a vándorkelengyéknek. Persze itt is volt olyan körzet, ahol csak egy-két vándorkelengye akadt, de a bükkösdi és mágocsi körzetnek 8, a Mohács vidékinek 9, a görcsönyinek, magyarbólyinak, sásdinak 12, a pécsvidéki és szászvári körzetnek pedig 13 vándorkelengyéje volt. A körzetek vezető orvosai időnként továbbképző tanfolyamokon vettek részt Pécsett, vagy máshol az országban. A pécsi egyetem orvosi kara időnként tartott anya- és csecsemővédelmi tanfolyamokat. De Budapesten az Országos Stefánia Szövetség is rendezett tanfolyamokat a vidéki fiókszövetségek vezető orvosai részére, amelyeken Baranyából is jelentős számban vettek részt. A Stefánia szövetségi munkát a polgári társadalom és állam végeredményben a háború okozta lakosságcsökkenés, a nagymérvű gyermekhalandóság és az egykezes veszélyének csökkentése, megszüntetése érdekében indította meg. Különösen fontosnak látszott ez a tevékenység Baranya megyében, ahol már közel száz év óta észlelték az egygyermek-rendszer, sőt a fokozott gyermekhalandóság veszélyét is. A baranyai Stefánia szövetségi körzetek, évenként százalékosan kimutatták a csecsemőhalandóságot, és erről jelentést tettek a megyei tisztifőorvosnak. Vagyis azt összegezték, hogy 100 élveszületett csecsemőből hány halt meg. Itt figyelmen kívül hagyták a halvaszületetteket, mert ezzel megnövelték volna a csecsemőhalandóság arányszámát. A körzetek jelentései a csecsemőhalandóságról nem egyforma időponttól kezdődnek, de általában 1939-ben végződnek, s hiányosan kb. az 1921— 1939-ig terjedő időszakaszt ölelik fel. Volt olyan körzet is, mint Berkesd, amely nem számszerű, hanem általános jelentést tett: ,,a csecsemőhalandóság állandóan javul". A csecsemőhalandóság mindenesetre mércéje volt az anya- és csecsemővédelmi munka eredményének. Amint a rovatos táblázatból látszik, csak a csányoszrói körzetben vannak meg a gyermekhalandósági adatok 1921-től kezdve, Mohács városnál csak 1927-től, a vajszlói körzetben pedig csak 1928-tól kezdődnek. A többi egészségvédelmi körzetből csak a harmincas évek első felétől kezdve kapunk folyamatosan adatokat.