Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

több a munkáskéz, több gyermek születik. Az ormánsági egykés vidéken a gazdasági eredmények gyengébbek, a gazdasági kultúra elmaradottabb. A népszaporodás tehát nem ellentétes a népjóléttel, hanem inkább elősegítője annak. Fischer Béla alispán javaslata szerint nem helyes az egykezes okát a megoszlási birtokviszonyban keresni. Azt sem lehet indokolásul elfogadni, amit Széchenyi Imre állított 1892-ben a Tudományos Akadémián tartott előadásában, hogy a nép a jobbágyság felszabadítása óta egykézik Somogyban és Baranyában. Nem tette magáévá a javaslat egyeseknek olyan álláspontját sem, hogy az egykezes meglazult erkölcsökre vezethető vissza, mivel az ormánsági fiatal menyecskék szórakozni vágyók, és szépségük elvesztését féltik az anyaságtól. Sőt a javaslat azt sem tartotta kielégítő magyarázatnak, mintha az egykezes példája felülről, a vezető rétegektől ragadt volna a falusi népre. Az alispáni előterjesztés azt állította, hogy az Ormánságban a jobbágyság körében már a 19. század elején is pusztított az egykezes. Pedig ez a nép semmivel sem volt lazább erkölcsű, mint a többgyermekes baranyai németek. Közvetlenül az első világháború után, 1921-től mintegy öt éven keresztül örvendetesen emelkedett a születések száma az egykés vidékeken is, és csak 1926 után kezdett ismét csökkenni, amikor a mezőgazdaság jövedelmezősége visszaesett. Az alispán javaslata szerint az ormánsági egykezes okát a rossz gazdasági és közegészségi viszonyokban kell keresni. Itt hivatkozott Hölbling Miksa Baranya vármegye egykori főfizikusának (főorvos) a tanulmányára is, amelyet a magyar természettudósok 1849. évi pécsi vándorgyűlésére írt. A Dráva menti mocsaras vidék nagyon egészségtelen, ezért már akkor itt igen magas, szinte tömeges volt a gyermekhalandóság. Ha aztán egy gyermek megmaradt, több születés nem igen volt az ormánsági családokban. Baranya vármegye alispánja, a javaslatának a közgyűlés elé terjesztése előtt már egy évvel megbízta Vidákovics Lajos megyei főorvost az egykére vonatkozó adatok gyűjtésével, és az alispán maga is figyelemmel kísérte az egykéző baranyai lakosság életét. Az egykezes okát és eredetét Fischer Béla alispán, a következőkben látta és foglalta össze: Még a 19. század elején is az Ormánság vidéke mocsaras terület volt, szántóföldje kevés, egészségi viszonyai rosszak, nagy a gyermekhalandóság. A falvak lakói a járhatatlan utak következtében egymással nem érintkeztek, egymás között belterjesen házasodtak. Soha nem volt, aki vezesse ezt a népet, és a nehéz megélhetési viszonyok arra tanították, hogy a családban egy, vagy két gyermeknél több ne legyen, mert több gyermeknek nem tud kenyeret adni. így fejlődött ki az a ferde népszokás, hogy a házasság első éveiben a terhesség szégyen, és a több gyermek erkölcstelen dolog. Ezért a többgyermekes anyákat megvetették az Ormánságban. A helytelen erkölcsi felfogás tehát végső fokon a nehéz gazdasági helyzetből indult el, és vezetett idáig. Ezért az egyke elleni harcot úgy kell elkezdeni, hogy gazdasági, erkölcsi és közegészségügyi téren kell megszüntetni az egykezes alapokait. Az egykekérdés tanulmányozására és újabb adatgyűjtésére, a pécsi egyetem két orvosprofesszorából (Fenyvessy Béla és Heim Pál), a Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület vezetőjéből és a megyei tisztifőorvosból álló bizottságot kérte fel Fischer Béla. E bizottság, magát az ügy iránt érdeklődő