Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

után az egyesületet tagjaiban újjászervezték, és új pénzforrásokat igyekeztek számára biztosítani, mivel a pénz teljesen elértéktelenedett. Új tagok szervezésével is erősíteni kívánták az egyesületet. A belügyminiszter külön is felhívta a törvényhatóságok figyelmét a liga taggyűjtési akciójának támogatására. A pécsi törvényhatósági bizottság úgy határozott, hogy a város közönsége 3 évre belép az Országos Gyermekvédő Liga rendes tagjai közé 1927. január 1-ével kezdődően. Az évi 12 P tagsági díj kétszeresét fogja a város részéről fizetni, vagyis a város közönségének évi tagsági díját 24 P-ben állapította meg.°° Láttuk, hogy a proletariátus rövid diktatúrája alatt szervezett gyermeknyaraltatási vezetett be. A gyermeknyaraltatási akciót — ha nem is olyan széles körűen — az ellenforradalmi rendszer is igyekezett fenntartani, hogy a munkásosztálynak valamelyest is kedvében járjon. De főként nem munkásgyermekeket, hanem a kizsákmányoló rendszer tisztviselőinek gyermekeit nyaraltatták. A községeknek, városoknak, megyéknek felsőbb rendelkezésre, bizonyos összegeket kellett éves költségvetésükbe beállítani gyermeknyaraltatási célra. Pécs város törvényhatósági bizottsága a polgármester javaslatára a gyermeknyaraltatás céljára 4 000 pengőt biztosított a város költségvetésében. Ezekben az években, mintegy 150 szegényebb, gyengébb fizikumú gyermeket üdültetett Pécs város négy hétig, az Országos Gyermekvédő Liga üdülőiben. Ezek üdültetésének költségeit a Matessa árvaházi alap javára előirányzott költség feleslegéből fedezték. Az első nyaraltatás olyan sikeres volt, hogy a városban általánossá vált az igény a gyermeknyaraltatási akció további fenntartására. A nyaraltatás további sikere érdekében fontos volt, hogy annak költségeit legalább részben előre biztosítsák.

51 A Horthy-korszak első harmadának a végén újra ráirányult a figyelem az egyke-kérdésre, mint néppusztító betegségre. Természetszerűleg kellett a kérdéssel foglalkozni Baranya megye vezetőségének, hiszen az egygyermekrendszer Dél-Baranyából indult ki, s innen kiindulva vált országszerte ismeretessé, de továbbra is Baranyában volt legáltalánosabban elterjedve. Baranya vármegye alispánja 1928 végén javasolta a törvényhatósági bizottságnak, hogy — követve az első világháború előtti kísérleteket — foglalkozzék ismét az egyke kérdésével. Az ország közvéleménye előtt már a 19. század utolsó évtizedében ismeretessé vált ez a népszaporodást gátló probléma. Baranya vármegye közgyűlése pedig 190ó-ban Benyovszky Móric főispán kezdeményezésére próbált gátat vetni a dél-baranyai (ormánsági) egykezes terjedésének. Átmenetileg összekapcsolódott ez a munka a Somogy megyében elkezdődött hasonló akcióval, de végül az egykekérdést feltáró baranyai nagybizottság munkája is abbamaradt. Az alispáni javaslat utalt arra, hogy hiába költ az állam rengeteg pénzt a magyarság ...kultúrfölényének" fitogtatására, ha az iskolák a gyermekhiány következtében lassan teljesen üressé válnak. Mivel a nagy világgazdasági válság előtti években a lakosság arra hivatkozott, hogy a nehéz gazdasági viszonyok miatt, a kevés gyermeket is nehéz felnevelni, ezzel szemben az alispáni előterjesztés azt igyekezett bizonyítani, hogy nem a több gyermek az akadálya, a nép vagyonosodásának, hanem éppen az egykezes akadályozza az ormánsági nép gazdasági erősödését. A megye más részeiben, ahol rosszabbak a természeti viszonyok, és gyengébb a föld termőképessége, jobban gyarapodnak a családok, mivel