Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

mekek fogait kezelje. Hogy el lehessen látni megfelelő anyaggal a fogorvosokat, minden fogorvosnak be kellett jelentenie anyagkészletét a munkaügyi és népjóléti népbiztossághoz (I. Nemzeti palota). A fogorvosi anyagok közé tartoztak: amalgam, cement, szintetikus cement, kaucsuk és műfog. Az iskolás gyermekek egészségének megóvása érdekében minden iskolánál iskolaorvost kellett alkalmazni. Ha egy helységben az iskolásgyermekek száma a 4000 főt meghaladta, kötelező volt önálló iskolaorvos alkalmazása. Az önálló iskolaorvos más orvosi állást nem tölthetett be, de megengedték neki a magángyakorlatot. Ha kevesebb volt egy községben az iskolás gyermekek száma, mint 4000, az iskolaorvosi feladatokat a hatósági orvosoknak kellett ellátni. Az iskolaorvos ellenőrizte az iskola épületét és berendezését higiéniai szempontból. Megvizsgálta az iskolás gyermekeket felvételük és kibocsátásuk alkalmával. Megszervezte az iskola egészségügyét. Ellenőrizte mind a tanulókat, mind a tanítókat, nem szenvednek-e tüdőbajban, tbc-s fertőzésben. Az iskolás gyermekekről törzsnaplót vezetett. Köztük rendszeres szemvizsgálatot tartott. A tanító az iskolaorvossal megbeszélte az egészségügyi vonatkozású tananyagot. Az iskolaorvos jelen lehetett a tornaórákon és a gyermekjátékokon. A tantestületi üléseken részvételi, felszólalási és szavazati joga volt. A középiskolákban az iskolaorvosnak kellett tanítani az egészségtant. A Magyar Tanácsköztársaságban a gyermek- és ifjúságvédelem elsődleges feladat volt. Szinte mindenre kiterjedő gondoskodás jellemezte azokat a rendelkezéseket, amelyeket a forradalmi kormányzótanács, vagy az egyes népbizottságok kibocsátottak. Minden célkitűzését a Tanácsköztársaság sem tudta megvalósítani. Ehhez túlságosan rövid volt az a 133 nap, ameddig működhetett, ameddig meg nem döntötte uralmát a külső intervenció és a belső reakció. De mindenki előtt nyilvánvaló, hogy népünk fiataljai érdekében milyen magasztos célokat akart megvalósítani, mert ezeket a célkitűzéseket rendeletekben lefektette, végrehajtásukat megkezdte, és lázas sietséggel folytatta mindaddig, amíg ebben a külső és belső ellenség meg nem akadályozta. A Tanácsköztásaság megszűnése után az átmeneti szakszervezeti kormány a gyermekvédelmi munkában elért eredményeket megszüntette. Feloszlatta a tanácsköztársasági gyermekvédelmi intézményeket, illetve visszaadta a társadalmi egyesületeknek és az egyházaknak. A törvénytelen gyermekeket is a régi megkülönböztetett, lenézett jogállásaikba szorították vissza. Felszámolták a gyermeküdülőket. Újra elkezdték az utcai gyűjtéseket és a jótékonysági akciókat. Felállították a népkonyhákat és az ingyenes levesosztásokat. A szociáldemokrata párt ugyanazt a gyermekvédelmi propagandát folytatta, mint a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt. A gyermekvédelmi munkában is az un. békés megoldások elvét vallotta. A szociáldemokrata párt a segítő akcióit elsősorban csak a munkások gyermekeire terjesztette ki. Azonban olyan magasszintű gyermekvédelmet, mint amilyet a Tanácsköztársaság elindított, a jobboldali szociáldemokraták nem tudtak megvalósítani, mert elgondolásaik nem a szocialista humanizmusban gyökereztek. (Peidl-kormány.)