Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

sükre nem sok gondot fordítottak. A rossz gondozási körülmények is hozzájárultak a magas gyermekhalandósághoz. Voltak olyan gyárak, tőkés üzemek, amelyek a menhelyi kötelékből éppen kikerült, még fiatal gyermekekből toborozták össze munkásaikat. A Tanácsköztársaság helytelenítette a menhelyek gyermekkihelyezési rendszerét. Az volt az álláspontja, hogy az elhagyott gyermekeket intézetekben kell nevelni, megfelelő gondozásban részesíteni. Pillanatnyilag azonban olyan nehézségek álltak a célkitűzés megvalósítása útjában, hogy egyelőre kénytelen volt fenntartani a kihelyezési rendszert. A kihelyezett menhelyi gyermekek után tartásdíjat azonban a tízszeresére emelte fel. A gyámsági és gondnoksági ügyeket a Forradalmi Kormányzótanács a belügyi népbiztosság hatásköréből az igazságügyi népbiztosság hatáskörébe helyezte át. Tehát minden olyan gyámsági ügyben, amelyben eddig a belügyi népbiztosság döntött, ettől kezdve az igazságügyi népbiztosnak kellett intézkedni.

40 A Tanácsköztársaság nagy súlyt kívánt helyezni az iskolákra és az iskolás gyermekek testi- és szellemi védelmére. Ezt a célt szolgálták az iskolákban alkalmazott gyermekvédő gyámok. Az iskolai gyámi teendők ellátásával elsősorban tanítókat kívántak megbízni, de tanítók hiányában más személyek is tekintetbe jöhettek. A gyermekvédő gyámoknak gyámi tanfolyamot kellett végezniük. A gyermekvédő gyámok megbízatásukat a közoktatásügyi népbiztosságtól kapták. A gyermekvédő gyámok működését a nagyobb városokban és megyékben levő gyermekvédelmi központok irányították, amelyek a városi, illetve megyei munkás—katona—földműves tanácsok művelődési osztályai alá tartoztak. A gyámoknak állandó kapcsolatban kellett lenniük a szülőkkel és az iskolaorvossal. Tagjai voltak a tantestületnek és részt vettek a tantestület ülésein, ahol beszámoltak a gyermekek testi, szellemi, egészségi, erkölcsi állapotáról. A gyermekvédő gyámok havonként írásbeli jelentést küldtek munkájukról a gyermekvédelmi központnak. A gyermekvédő gyámok intézkedései igen széles körűek voltak. A gyermekekkel kapcsolatos észrevételeiket és nevelési elveiket megbeszélték a szülőkkel. Ha a gyermek megbetegedett, a gyám meglátogatta, és ha szükséges volt, intézkedett a gyermek gyógykezeléséről. Ha a gyermek nem részesült megfelelő gondoskodásban a szülői házban, az iskolai napközi otthonba irányította. Ha a szülő kórházi ápolás alatt volt, s nem tudta megfelelő gondozásban részesíteni a gyermeket, a gyám intézkedett a gyermekotthonban való elhelyezéséről. Ha a környezete a gyermek egészségét, vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztette, a gyám jelentette a gyermekvédelmi központnak, amely intézkedett gyermekotthonba való utalásáról. A gyámok munkáját az illetékes iskolai gyermekvédelmi központok irányították, amelyek kapcsolatot tartottak a különböző gyermekvédelmi intézményekkel. Az egyes városi, illetve megyei gyermekvédelmi központok beiskolázták az új évfolyamokat, miután az iskolába kerülő gyermekek egészségi és lélektani vizsgálatát végrehajtották. A gyermekvédelmi központ vezetője olyan tanító, vagy más személy lehetett, aki már gyakorlatot szerzett a gyermekvédő gyámi teendőkben. A központok vezetőit az országos iskolai gyermekvédelmi központ ajánlására a közoktatásügyi népbiztosság bízta meg. A megyei, illetve városi iskolai gyermekvédelmi központok munkájukról negyedévenként beszámoltak az orszá-