Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

A Belügyminisztérium még 6 állami gyermekmenhelyet állított fel: Debrecenben, Kecskeméten, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Pécsett és Veszprémben. Mindegyik városban egyet-egyet, így az egész országban 18 lett az állami gyermekmenhelyek száma. A nagyszöllősit azonban, kiemelve a menhelyek közül, a gondozott gyermekek nevelőintézetévé szervezték át.

22 Már a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület intézetei, illetve fiókintézetei elhelyezésénél azt a rendszert követték, hogy részben a Budapestet környező belső megyékben, részben pedig az ország határszéli megyéiben szervezzék meg őket. Ezt a módszert vették tekintetbe a hat új állami gyermekmenhely felállításánál is. A büntető törvénykönyvek kiegészítéséről szóló törvény a lelenc és elhagyottá nyilvánított 15 éven aluli gyermekeken kívül kiterjesztette a hatóságok figyelmét és gondoskodását a züllésnek kitett gyermekekre is. Kimondta, hogy ha egy gyermek a családi vagy a gondozói környezetben züllésnek, vagy erkölcsi veszélynek van kitéve, hatóságilag el kell rendelni az illetékes gyermekmenhelybe való beszállítását. Az ilyen gyermeknek szükség esetén való javító nevelése felől a gyámhatóságnak kellett intézkedni.

23 A 17 állami gyermekmenhely kötelékében és az 1 nevelőintézetben az 1912. év végén összesen mintegy 54 000 elhagyott gyermeket gondoztak. A menhelyi gyermekek óriási többségét mindvégig családokhoz adták ki gondozásra. Ha egy községben a menhely legalább 30 elhagyott gyermeket gondoztatott, „állami gyermektelep"-nek tekintették. Ilyen esetben a községgel szembeni követelmény volt azonban, hogy legyen orvosa, iskolája és legalább 30 olyan családja, amelyek alkalmasak legyenek menhelyi gyermekek elhelyezésére. Az olyan községekben, ahol gyermektelep volt, telepbizottságot kellett szervezni a községi vezető személyiségekből. Ez tulajdonképpen a gyermekvédelem iránti társadalmi érdeklődés további fenntartása volt. A gyermekmenhelyek székhelyein is létrehoztak hasonló társadalmi szerveket, az ún. gyermekvédő menhelybizottságokat. E bizottságot Pécsett a városi tanács javaslatára a törvényhatósági bizottság alakította meg.

24 A gyermekvédő telepbizottságokat az elhagyott gyermekek védelméről szóló 1/1903. B.M.sz. gyermekvédelmi szabályzat szerint kellett megszervezni. Pécsett a városi tanács azután tett javaslatot a közgyűlésnek a bizottság megalakítására, miután előbb megkérdezte a jótékonysági nőegyletek véleményét. A belügyminiszteri szabályzat szerint a gyermekvédő bizottságnak a hivatalból kijelölt tagokon kívül 24 választott tagja volt. A thj. városban hivatalból tagjai voltak: a polgármester, az árvaszéki elnök vagy helyettese, a közgyám, a szociálpolitikai ügyeket intéző tanácsnok, a rendőrfőkapitány, a városi tiszti főorvos és a kerületi orvosok. A választott tagok között fele-fele arányban voltak nők és férfiak. Általában a választott tagokat a város tekintélyesebb személyei közül jelölték, vagy pedig olyanok közül, akik képzettségüknél, foglalkozásuknál fogva a gyermekvédelmi munkához közelebb állottak. Az első világháború végén, amikor az öt év letelte után a gyermekvédő bizottságot újjáalakították, egyben a választott tagok számát is a kétszeresére emelték. Úgyhogy az 1918—1923-ig terjedő időszakra 24 férfit és 24 nőt, összesen 48 tagot választottak. Mivel a tagokat a város törvényhatósági bizottsága választotta meg, Pécs város közgyűlési jegyzőkönyveiben, irataiban bőséges adatokat találunk a gyermekvédő bizottságról. A gyermekvédelmi munkát országosan segítő társadalmi szerv volt az Or-