Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770-1848

Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása a reformkorban

4 című munkájában statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy 1756 és 1782 között a tanítás helyek száma 62-vel, a tanítók száma pedig 69-el emelkedett. Ezt az ugrásszerű növekedést a korábbi évek összehasonlításában kimutatni nem lehetett. Megítélésünk szerint ennek legfőbb magyarázata a gazdasági tényezők által predesztinált összefüggésben kereshető, és csak kiegészítő jelentőséggel bírt az államhatalmilag megfogalmazott 1777-es Ratio Educationis. Az oktatás terén gazdasági okok miatt mindenképpen bekövetkezett volna tárgyalt korszakunkban az iskolahálózat szélesedése, bár bizonyára ez nem az ismert történetiségében valósult volna meg. Mária Terézia a felvilágosult gondolkodók ésszerűségével ismerte fel, hogy az „iskolaügy politikum, mindig is az marad"

5 és ennek megfelelően cselekedett. Az abszolutisztikus államhatalom érdekeivel megegyező oktatásügyi reformot vezettetett be. Megszüntette ugyan az iskolák egyházi igazgatását, de nem szüntette meg az egyház befolyását. Különösen fontos ez a megállapítás a népiskolákra, ahol a helyi egyházi vezetőknek beosztott alárendeltjei maradtak továbbra is a néptanítók. Sok esetben nem is a tanítást tekintették fő feladatuknak a „ludí magisterek", mivel a közösség érdektelensége miatt tanítványokkal sem rendelkeztek. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy gyakran a jóindulatú hajlandóság is hiányzott olykor a tanítóknál, amikor az iskolaérett gyermekek oktatásának megoldása mindenképpen szükségszerűnek mutatkozott. Tanítványok hiánya esetében elfoglaltságot számukra csak az egyházi liturgikus cselekedetek lebonyolításához nyújtott segítség jelentett. Szabadidejükben rendszerint valamilyen mesterséget űztek. A levéltári források sokasága bizonyítja azt, hogy többen közülük értettek a takács, szabó, kőműves, fazekas mesterséghez

6 is. Soraikban megtalálhatjuk a szőlőművelőt, a jegyzőt, a napidíjast, a sekrestyést

7

, és így folytathatnánk tovább. Mindezt jól igazolja azonban a sombereki délszláv lakosok esküdtjeikkel íratott panaszlevél,

8 amiben a „Tekintetes Nemes Vármegye" segítségét kérték a „másodállásos" tanító elmozdításában, ügyükben korábban hiába fordultak a görög nem egyesült szertartású felekezet „direkciójához", mivel az a beadványukra nem válaszolt. A levél így hangzik: „Már több izekben alkalmatlankodván az Görög Directional a kinek tellyes hatalmok alatt vágynak az Mestereknek rendtartásaik, ez ad nékünk mostanis alkalmatosságot az Tekintetes Nemes Vármegyénél illendően meg jelenni, és elől terjeszteni, hogy Ábrahám Mrazevics az Görögi Iskoláknak vezérlő ura több panaszkodó és Könyörgő Leveleinket punctumok szerént vévén, mindeddig semmi leg kevesebb rendelést, és tudósítást nem tett ezek eránt, a mellyet itten Tekintetes Nemes Vármegyének elől adni kívánunk: Szimo Athanazovics a midőn már Nyolcz esztendőkig az Helységünkben úgy mint Tanító Mester szolgálatban vagyon Kötelessége szerént akaratjainkat bőven teljesítette szolgalatjának Két első esztendeiben, az időtül folyván már Hat esztendők, hogy eő magát az Kereskedéshez nyomta, és mai napig folytatja, a mellyeket eő mind Oskolai mind Templomi Kötelességét feledékenységbe bocsájtotta, melly eránt az Templom Elől Járói az Kárt és szégyent nem tűrhetvén, többször fenyítéseiket és Intéseiket meg tették, de mind haszontalanul, ugyanezek okokra nézve: Folyamodik Községünk Tekintetes Nemes Vármegyéhez Méltóztassék ezeket az Oskola Vezérlő Úrnak bővebben elől terjeszteni, a midőn az Község