Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

gyei fizikus előtt kellett volna vizsgázniuk.

24 Mivel azonban sok volt a panasz a bábák járatlanságára, a Generale normativum úgy intézkedik, hogy a megyei fizikus, de ha ilyen nincs, akkor valaki más, ,,aki a bábaságnak mestere" részesítse a jelölteket megfelelő oktatásban, és csak így kaphassanak működési engedélyt.

25 A bába- és sebészhiány azonban olyan nagy volt, hogy a kormányzatnak tudomásul kellett vennie a képesítés nélküliek működését is, csupán ez utóbbiak hatáskörét korlátozta. Az erre vonatkozó — 1784. november 2-án kelt — rendelet a sebészeket és bábákat két osztályba sorolja. Az elsőbe azok tartoznak, akik valamelyik egyetemen már letették a megkövetelt vizsgát, vagy készek ennek alávetni magukat. Akik erre nem hajlandók, azok csak a második osztályba kerültek. Az ide sorolt falusi bábákat csak mint egyszerű segítőket lehet elfogadni.

26 A létszám növelésére és a szakképzettség emelésére irányuló törekvés természetesen megmarad. A cél eléréséhez a vármegyei orvosok hathatós közreműködésére van szükség. Teendőiket részletesen előírja a „Vármegye Doctorainak" a számára 1786. május 16-án kiadott „hivatalos instructio". „Vigyázásuk légyen arra" — rendeli az instructio — hogy „semmiféle asszony mint bába a szülés segítségbe ne avassa magát", aki valamely egyetemen, líceumban, vagy legalább valamely vármegye doktora által meg nem próbáltatott. „Több, s nem éltes és a szülés segítségének megtanulására alkalmas asszonyokat" ösztönözzék arra, hogy a Budától és Pesttől nem messze lakók a „szülés segítségnek Tanítójánál", akik pedig távol laknak, a vármegye sebészénél tanuljanak, és az ő, valamint a megye doktorának jelenlétében megpróbáltassanak, és csak ha alkalmasnak találtatnak, engedtessék meg nekik a „szülés segítségének gyakorlása."

27 Az egészségügyi szervezet tagjai voltak végül a gyógyszerészek is. A Generale normativum ezektől éppen úgy egyetemen tett szakvizsgát kíván meg, mint a sebészektől és a bábáktól. Mivel az orvostudomány ereje és a betegek gyógyulása igen nagy mértékben függ a helyesen elkészített gyógyszerektől — írja a rájuk vonatkozó fejezet első paragrafusa — ezért gyógyszertár tartása senkinek ne engedtessék meg, aki valamely egyetemünk orvosi karán az előírt vizsgát le nem teszi, és ennek sikeréről bizonyítványt nem kap.

28 A bevezető részhez tartozik annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy az orvosoknak, sebészeknek, bábáknak és gyógyszerészeknek milyen ártalmak ellen kellett felvenni a harcot, mit kellett tenni a népegészségügy fejlesztése érdekében. És itt mintha csak egy mai környezetvédelmi és közegészségügyi kongresszus programját olvasnánk: küzdelem a levegő és a vizek szennyezettsége, valamint az egészségtelen és elégtelen táplálkozás ellen. Mert a betegségek okai, amelyeket a hatóságoknak meg kell szüntetniük: a levegő tisztátlansága, a helytelen táplálkozás, az ital, egészségtelen lakások, ártalmas szokások, lelki hatások, az empirikusok (kuruzslók) működése és a betegségek ragályos volta.

29 Csakhogy ezek mögött a fogalmak mögött akkor egészen más okokat találunk, mint manapság. A levegőt nem a gyárkémények füstje, vagy a különféle járművek és gépek hajtóműveiből kipufogó gázok szennyezték, hanem az emberi holttestek és állati hullák kigőzölgései. Rendeletek tömegei írják elő, hogy mit kell tenni, és mit nem szabad tenni a halottakkal, és hogyan kell őket eltemetni. A Regulatio Coemeteriorum (1775. júl. 17.) és a