Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

Regulatio Cryptarum, Coemeteriorum et funebralium Ceremoniarum (1777. szept. 21.) rendelkezései szerint a holttesteket két napnál tovább nem szabad fedetlenül hagyni (de — hacsak nem járványban haltak meg — eltemetni sem), hanem koporsóba kell zárni. A templomban nem szabad felravatalozni, hanem a halottasházból egyenesen a temetőbe kell vinni őket. Vagy ha mégis ott ravataloznak, a temetésig semmiféle szertartást nem lehet tartani. A sírt minél mélyebbre kell ásni, és ahol nagyobb a halandóság, pl. a kórházak környékén, ott még mésszel is be kell szórni, mint a katonaságnál. Ugyanezek a rendeletek írják elő, hogy a kriptákat és a temetőket a templomok mellől a lakóházak közül távolabbra kell kitelepíteni, és be kell keríteni, hogy az állatok be ne mehessenek a sírok közé.

30 Ugyanígy rendeletek írják elő természetesen azt is, hogy az állati hullákat el kell takarítani az utak és vizek mellől, vagy a rétekről, ,,a' hová a' döglött marhák hordatni szoktak, közel a lakó helyekhez. . ." Hulláikat megfelelően mélyre kell elásni.

31 ügyelni kell a vizek tisztaságára. A falvak vezetői tehát gondoskodjanak róla, hogy a többféle emberi és állatbetegségek elkerülése végett a kutak vize tiszta legyen, és külön gondot fordítsanak befedésükre. A falvakban, vagy a közelükben levő posványokat a víz elvezetésével, vagy másféleképpen szárítsák ki, hogy erről az oldalról is elejét vegyék a káros betegségeknek.

32 Mindezen rendeletek végrehajtásáért a közigazgatási szervek voltak felelősek. Ezek feladata volt — elsősorban a vármegyéké — hogy a népet a tisztaság hasznára, a szellőztetésre, a szobák borókabogyók füstjével való fertőtlenítésére, az embereknek az állatoktól való elkülönítésére, mindenféle bűznek a szobákból való eltávolítására tanítsák meg. A végrehajtás betartását azonban az orvosok és sebészek ellenőrizték. Ha a Vármegye Doctora a maga megyéjében olyan állapotokat tapasztal — mondja a helytartótanács által 1786. május 16-án kiadott, a megyei orvosok kötelességeit szabályozó és fentebb már idézett rendelet — amelyek a levegő-égnek megrontása által, vagy egyéb okból helybeli betegségeket okozhatnak, pl. a mocsarak, vagy temetetlen állati hullák kigőzölgései, bizonyos gombák, éretlen gyümölcsök, betegen levágott marhák húsa ,,és más ilyenek", „ezek iránt kötelessége lészen a maga tapasztalásait a Vármegyének beadni, és mindenkor ollyatén regulát előadni, melly nékie a' rossznak eltávoztatására legalkalmasabbnak 's legkönnyebbnek látszatik".

33 A másfél évvel későbben megjelent úiabb „Instructio" a fenti káros jelenségek figyelését nemcsak az orvosoknak, hanem a sebészeknek is kötelességévé teszi.

34 Mária Terézia és II. József egészségügyi politikájának ismertetése korántsem teljes, még csak nem is részletes, mert az alábbi tanulmány célja nem az, hogy a 18. század egészségügyéről adjon képet, hanem az, hogy egy megyei orvos ilyen vonatkozású jelentését ismertesse. E jelentés megértéséhez azonban szükséges a háttér megvilágítása, és a fenti bevezetésnek ez a feladata.