Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

A „közjó" megvalósításának egyik területe az egészségvédelem. Ennek érdekében történik a legtöbb intézkedés. A legelső ezek közül a betegségek elleni védekezés megszervezése. Ezt a célt szolgálja Mária Teréziának az a rendelete, amely előírja, hogy minden megye — amelyik eddig még nem tette — alkalmazzon képzett orvost, hogy az egészségügyek elhanyagolásából származó kárt elkerüljük, és hogy „az egészségügyi gondozásban nem részesülő adózó népnek segítségére siessünk . . .

li Később az orvosok mellett megyei sebészek és gyógyszerészek alkalmazását is kötelezővé teszik.

14 legnagyobb tömegben — éppen a népszaporodás előmozdítása végett — bábákra van szükség. Ezért az 1770-ben kiadott Generale normativum in re sanitatis ezekre vonatkozó fejezete külön hangsúlyozza, hogy a hatóságok, amelyeknek a közjó szolgálata a feladata, gondoskodjanak róla, hogy az országban elegendő bába legyen. Ha minden faluban nem lehet tartani, akkor két-három falu tartson egyet közösen.

1

"' Az egészségügyekkel a helytartótanács kebelén belül külön bizottság foglalkozott. A Generale normativum előírja, hogy ilyen egészségügyi bizottságokat a vármegyékben is szervezni kell. Ezek az előbbi felügyelete alatt működnek. Feladatuk, hogy megyéjük orvosainak, sebészeinek, gyógyszerészeinek, bábáinak és fürdőseinek munkáját ellenőrizzék."' Az egészségügyi szervezet kiépítéséhez és működéséhez orvosokra volt szükség. A munka hatékonysága megkövetelte a szakemberképzést. Ennek érdekében Mária Terézia 1769. november 7-én kelt rendeletével megszervezteti a nagyszombati egyetem orvosi karát. Noha Magyarországon előzőleg orvosképzés nem volt, az állások betöltését mégis oklevélhez kötötték. Mindenki tudja — olvassuk a Generale normativumban — milyen kára származik az emberi nemnek a tudatlan és járatlan orvosok működéséből, ezért már évekkel ezelőtt elrendeltük, hogy senki ne állíttassák ilyen tisztség ellátására, aki örökös tartományaink valamelyik egyetemén, amelynek orvosi fakultása van, Doktoratus Laurea fokozatot nem szerzett, vagy (tekintettel Magyarországra) el nem fogadtatott.

17 A rendelet azonban — orvoshiány miatt — sem előzőleg, sem a későbbi években nem lehetett végrehajtani. 1770-ben Bereg, Máramaros, Ung és Zemplén megyében egyetlen orvos sem volt, sebész is kevés.

18 1774-ben Hont, Nógrád, Pozsony, Sáros és Turóc megyében képesítés nélküli fizikusok működtek.

19 Torontál megyében 1779—1815-ig három orvos, 1781-ben egyetlen sebész állt az egészségügy szolgálatában. Bába 1784-ig egy sem volt.

20 A sebészektől — chyrurgusoktól — egyetemi végzettséget nem, de egyetemen tett szakvizsgát megkívánt a Generale normativum. Olyan bizonyítvány nélkül, amelyben erre alkalmasnak ítéltetnek, semmiképpen sem szabad sebészi gyakorlatot engedélyezni.

21 Egy 1785-ben kiadott rendelet pedig megköveteli a sebészektől, hogy szülészetből is tegyenek vizsgát vala melyik egyetem orvosi karán, hogy jártasak legyenek a bábák munkakörében. Különben sem megyei, sem városi hivatalra nem alkalmazhatók.

22 Később a megyei sebészek állatgyógyászati szakvizsgát is tehettek, és ha ez sikerült, a megye kiutalt számukra 29 forint 54 krajcárt, hogy az állatorvosi gyakorlathoz szükséges sebészeti eszközöket beszerezhessék.

23 A bábák működésének engedélye képesítéshez volt ugyan kötve, de ennek megszerzése volt a legproblematikusabb. Szakmai vizsga letételét — a sebészekével együtt — korábban, az 1756. július 29-én kelt királyi rendelet írja elő. Eszerint a megyei, vagy ha ilyen nincs, valamelyik szomszédos me-