Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Fényes Miklós: Múlt századi dokumentum 1526-ról

török igát; melly 160 esztendeig tartott. Átkozzuk tehát azt a' puhaságot mellyel a' közelgő veszélyt olly könnyen vették. Átkozzuk azt a' czivódást, melly miatt a' köz tüzet oltani össze nem fogtak. Átkozzuk azt a' nyakasságot, mellyel az üdvösséges rendelkezéseknek szót nem fogadtak. — De hogy mind ezeknek emlékezete elmúljék, vegyünk jövendőre egykét tanúságot is. Harmadik rész. Fáj a' Mohácsi veszedelem egy ép Magyarnak: és ha kivált azon arany időkre gondol, midőn dicső Hazánk egygyik lábával a' fekete tengeren, a' másikkal a' Tyrhenumi mélységen állott, vér csurog a' szivébül. Azonban nyugodjunk meg az örök végzéseken: se az Isten Ítéletit föl ne forgassuk . . . Legyünk tehát jó reménységben. A' sok bomlás után föltámadhat még édes Hazánknak arany napja: az eset emelkedéssé, a' gyalázat dicsőséggé, a' sebhelyek ragyogó sugarakká válhatnak, csak iparkodjunk rajta magunk is; és a' történet legyen örök tanítónk! Ugyan azért: 1) Tanuljuk meg a' Mohácsi veszedelembül Fejedelmünket, 's törvényeinket tisztelni, 's mind a

1 kettőnek szót fogadni. —• Egy király szem a' fejben, lélek a' testben: a' jól hozott, és jól megtartott törvények a' Birodalomnak tornya, bástyája, érczfala, gyémántvára. De kiáltja a' Sz. Lélek is: „Az Istent féljétek, a' királyt tiszteljétek."** Bizony megérdemli hát mind a' Király, mind a' törvények, hogy tekintetben tartsuk. — Azonban szegény Lajosban volt Királyunk, az. igaz: de csak annyit tartottak rá, mint a' madarak a' vázra; voltak törvényeink is, de ezeket csak pókhál lók gyanánt vették mellyeket még egy erőssebb bogár is általszaggat, — Nagy kár volt, hogy szegény Lajos szavára még csak tanácskozni sem jöttek öszve, úgy, hogy BÁTSON az Országgyűlésen kire 800, kire 400 forint büntetést kellett hozni.*** Nagy kár volt, hogy a' drága rendelkezésekre se élelmet, se katonát, se pénzt össze nem adtak: de mikor Tolnára is csak alig szállongtak: mikor Eszéknek, és Drávának védelmére nem mentek: mikor a' rettentő veszedelemkor a' segítséget össze nem várták: olly vétket követtek el, mellyet soha — soha nem lehet helyre hozni. Mikor Mohácsnál az a' boldogtalan ütközet történt útban volt már FRANGEPAN KRISTÓF 15 000 Horvátokkal, a" CSEHEK, MORVÁK, és SILEZITÁK, GYŐR, és FEJÉRVÁR körül voltak;**** ZÁPOLYA JÁNOS is 40 000rel darvadozott SZEGEDNÉL, és ha kéntelen, ha kölletlen, talán csak megjött volna; úgy, hogy a' keresztény sereg közel 100 000-re ment volna: mivel a' Törököt nem csak elfogadni, de még megcsúfolni is lehetett volna. De nem fogadtak szót: meg is találták, mit kerestek, az óhajtva siettetett veszedelmet. Hogy tehát bágyadt Hazánk fel üdülhessen, fogadjunk ezután szót Fejedelmünknek, 's törvényeinknek. 2) Hogy üdölő országunkat eine sorvasszuk, a' fiatalokat neveljük jól, 's adjunk nekik jó példát. — ISTVÁNFl MIKLÓS történeteink egyik nevezetesebb irója, mikor elbeszélli, hogy Lajos idejében a' fiatalság a' szabott útrul kilépett, veszekedett, káros beszédre fülelt, és mind csak a' csapongásra aggódott, hozzá teszi: „Sokan talán azt vélik, hogy ezt nem is érdemes feljegyezni: de nem lesz haszon nélkül az utóvilágnak ezen halálos példákat is át adni; mert a' legnemessebb ország elvesztenek itt van kezdete."

lí

'

1 Igaz is: mert ha egy fiatal vessző nem az irány szerént nyől; ha előre elporzsávásul ; hogyan legyen abbul egy tartós épületfa? — Mi gyümölcsöt hoz az éretlen csapongás, példák előttünk Európának napnyugoti tartományai: mert az ilyen gőzölgők neki kapnak itt, fölkötnek egy 3 színű bokrétát, szabadság fát állítanak, lázongnak, és lazittnak; és ugyan mi lesz belőle? az, hogy utóbb fegyverrel is leverik őket, és sokszor a' legártatlanabbak maradnak halva. — Ime az annak a' szertelen áradásnak a' vége! De szégyen gyalázat! nem csak ott van ez, hanem keletkeznek nálunk is, kik itt a' békesség ölében azt a' régi mirigyet újra kiakarják költeni: a' jó rend ellen alattomos bujtogatásokat, a' kormány ellen titkos firkálásokat tesznek! Véreink! öcséink! ti nyersebb hajtoványok, ti virúlóbb sarjadzat, ti napkeleti nemzetünk nyillóbb része! ha csak a' hivalkodásban, és henyében töltöztök; ha csak a' csattogásra, és vörsöngésre aggódtok; ha a' nemes szabályokbul kitörtök; ha az illendőre nem erőlködtök; — soha, — bizony soha nem lesztek jó Hazafiak. Romlást, nem pedig üdülést, pusztulást, nem pedig jóllétet okoztok Hazátoknak. Őrizzétek tehát az Atyáitoknak rendrehajlását: mert ki a' fenyítéket szereti, életet talál; ki pedig gyűlöli azt, a' halált kedvelli.* 3) Ha szeretjük édes Anyánk életét, bajait ne vegyük csak fél szakra. — Mikor 1521. a' Török BELGRÁDAT elfoglalta, még azok is, kik messzebb voltak, - SPANYOLOK, FRANCZIÁK, ANGOLOK, egy szóval az egész keresztény világ, — megrémültek: de kiknek a' tüz má." előttük volt, kiket a' lángok már csapkodtak, kiknek ruhájok pereme égett is már, értem a' Magyarokat, — azok föl sem vették;''

3 — hanem ettek, ittak, tánczoltak, dombéroztak. A' mindenható Istenért! mikor egy rémitő fergeteg jön, sötétül az ég mindenfelé, zúdul a' szél, tör, facsar, csattog, és pattog, sújt a' menykő, ég is már; mikor intenek a' harangok,