Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Fényes Miklós: Múlt századi dokumentum 1526-ról

imádkozik, és könyörög minden jobb jobb: ha illyenkor össze csapná valaki a' bokáit, és csak hippezne, hoppozna; ugyan mit gondolnánk az illy elfásulttrul? úgy-é bizony iszonyodva utálnánk, és rémülnénk csak közelitni is hozzá? úgy hasonlóképpen, midőn szegény Eleink a' veszedelem közelítésekor csak dézsöltek; midőn látván nem láttak, és hallván nem hallottak*** —• ez egy vissza borzasztó! Azonban ők ezt a' bünt lemosták már verőkkel: hanem mi az ő példájókból tanuljunk mind örökre. 4) Ha édes Hazánk segítségünkre szorul, ne sajnáljuk azt tőle: mert úgy is magunknak tesszük; pedig: ki magátul is irigyli, nincs annál gonosszabb.** Mikor a' halálos Török kard, az az Isten ostora szegény Hazánk fölött végső pusztulással fenyegetett bennünket, volt akkor az országban elég ember, elég marha, elég pénz. Csak lóra ülhető nemes 60 000 volt; egy győzhetetlen sereg, ha Hazája szeretete benne lett volna; de nem állottak elő. Más dús gazdagok pedig, kiknek katonákat kellett fogadni, fösvények voltak: és csak hogy kälten iek ne kelljen, eggyet kettőt ugyan fogadtak, a' többivel eggyütt pedig magok is itthon bujkálódtak.

41

' De marha is volt ám nem csak sok, de temérdek: mert mikor Szolimán, hazamenet a' Tisza közben dúlt, csak Ó-Becsén mind a' Nagyvezérnek, mind a' DEFTERDÁRNAK 50 ezer ürü jutott a' prédábul egygyenként/'

7 De volt ám még arany, és ezüst is, menynyinél akkor egy keresztény Országban sem volt több.

48 Mert Mátyás Király idejétül fogva, tehát több mind 30 esztendők óta nem volt igazi háborúnk, és így sokan — sokan temérdek kincseket birtak; úgy, hogy szegény Hazánkat csak az egyessek gazdagságábul is untig lehetett volna védelmezni. De sajnáltak adni, pedig majd a' béke vissza tértével vissza kaphatták volna. — Nem csak pedig hogy oda nem adták; hanem, a' mit alig hinnénk, ha Törvénykönyvünk mái napis nem kiáltaná — voltak ollyan átkozott szentségtörők is, kik, a

1 mit szegény Lajos nekik katonáskodni adott, haza vitték, és elköltötték.

49 Ha egy eső félben lévő, vagy éppen elesett édes anyátul megtagadnánk két kezeinket, alig tennénk kevessebb vétket; sőt e' még nagyobb: mert az édes szülénk csak együnk, együnknek annya, és édes Haza pedig valamennyünké! 5) Végtére: ha édes Hazánk fönállását szeretjük, legyünk összefogók, és ne áskálódjunk egymás ellen. Mint az írás is mondja: Ha egymást marjátok, vigyázzatok, hogy egymástul megne emésztessetek.* — Ne vegyék itt rossz néven, ha valamit a' világ könyveibül is hozok elő taníttásunkra (Tit. 1, 12.) mert az igazság az Istené, akár honnét szedjük is elő. A' mesés pogányságnak tehát volt egy regéje, hogy valami ERISICHTHON nevü Király THESSÁLIÁBAN abba veszett el, hogy kezeit, lábait, és egyéb tagjait önnön maga ette meg.

50 Már most vegyük ezt által. Ha szegény Hazánkat, mint akkor volt, leakarnánk fösteni, és úgy ábrázolnánk, hogy fogai vállait rágják, lábujjai szemeit ássák, és körmei bélét, szivét szaggatják; ha mondom szegény Hazánkat, mint akkor volt, leakarnánk fösteni, ugyan adhatnánk-e ennél igazabb képét? nem biz' azt: mert egymás jószágára csapni; házait fölégetni; marháit elhajtani; embereit kiölni, vagy elhurczolni; ezek olly öldöklések, hogy, ha pokolbul egy kígyókkal font FÚRIA, vagy is egy eleven dühösség jött volna ki, gyilkossabban nem pusztíthatott volna, Nem Mohácsnál veszett el Magyar Ország; hanem még akkor: mikor az agyarkodás, a' fosztogatás, a' belső dullongások büntetlen szaggattak benne. Régen olylyan volt a' már, mint egy derekán álló fa, melly csapkolódik ugyan még a' magasban; de belül ki van már égve, gyökerei is elrohadtak: és csak egy förgeteg kell, hogy leroskadjon. Hlyen volt jó ideje már szegény Hazánk; mert a' sok fondorkodás régen kiégette már. — ZÁPOLYA — ZÁPOLYA, és ehez hasonló sok más nevek! ha ezek vállaikat a' düledező Hazának össze fogva vetették volna, ezt a' Mohácsi veszedelem soha — bizony soha le nem döntötte volna. De ZÁPOLYA Palatínus akart lenni, és még is csak BÁTORI lett. ZÁPOLYA Lajos Király mennyét is elakarta venni

51 de nem vehette: —• mind a' kettőt olly mellyen föntarlotta, hogy midőn látta már az égő Haza lángjait, még sem segítette oltani. Igaz, hogy mind az ijedésben szokás, ellenkező parancsolatokat is vett; a' többi közt azt is, hogy BULGÁRIÁBA a' Török háta megé csapjon be: de először BUDÁN, azután FÖLDVÁROTT vissza húzták ezen rendelkezéseket, és a' hívtelenség büntetése alatt parancsoltatott néki, hogy a' Király táborába ő is mentül előbb siessen. Már most, KOLOSVÁR, hol ZÁPOLYA lakott, 63 mérföld TOLNÁHOZ. Mikor tehát ő először BUDÁRUL 19. Júliusban másodszor FÖLDVÁRRUL 28. Júliusban parancsolatot kapott — LÚGOSON, TEMESVÁRON, SZEGEDEN, és HALASON keresztül, először nagy Asszony, másodszor pedig Sz. István Király napra untig meg jelenhetett volna:

52 de nem jött, inkább kivánt méreg vizzel jóllakni, mintsem Hazáján segítteni. — Tudja Isten! sokan mentik (ENGEL egész erejébül, Palma;) többen vádolják: (KATONA, FESSLER teljes lekébül, HELTAI CCVIII.) a' szájrul szájra adott hir pedig, az a' Nemzeti Hagyomány, kárhoztatja. De ha ugyan csak bűnös, alig tett kevesebbet, mintha azon áldozatokat egyenként maga öldözte volna össze.