Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

sze feldolgozásra is került, mert jelentős a halzsír mennyisége, amelyet görög és helyi kereskedők vittek a Dunán. Természetes, hogy a kereskedelembe mindenekelőtt a halászok kapcsolódhattak be. A „tanya ispánok" és a „tómesterek" mind gazdag halászok voltak, akik jelentősen megszedték magukat a század második felére. Mohács gazdagságával messze kiemelkedett korabeli környezetéből. Kiváló természeti adottságaival, amelyet az elsőosztálybéli szántói, kiváló bortermő szőlői, a sziget gazdag erdői (kitűnő fa, és vad állománya), halászó tavai jelentettek, a megye első mezővárosává avatták. A jobbágyi árutermelés fokozódását mutatja nem csak a kereskedelembe (hal, gyümölcs, len, kender) való bekapcsolódása, hanem azok az ellentétek, amelyekről a fentiekben részletesebben beszámoltunk. Az uradalom falvai felett könnyebben győzött a tiszttartó, a várossal azonban nem tudott megbirkózni. Az 1701. évi Privilégium Lecpoldinum a város részére a Proventus Nundináriummal (ostorpénzzel) nagy iehetőségeke.. aoott.

69 Az első contractus, amelyet 1703 ban köthettek a püspökséggel kedvező, mert a megváltás mindössze 500 forint volt. 1711—1725 között tovább erősödött a város. A püspökség győzelme csupán átmeneti volt, amikor az 1000 talléros megváltási összeget rá kény szedette Mohácsra. Az új helyzet sem volt tartós. A püspök kétfrontos küzdelemben (Pécsen hasonlóképpen folyt a harc) engedni kényszerült. A leszállított (900 Ft) contractust sem fogadták el a mohácsiak és a tanúvallomásokból is látható, elkeseredett küzdelem indult meg egy újabb szerződésért. A küzdelemben döntő tényezőnek bizonyult a mohácsiak gazdagsága, valamint az udvarnak a mezővárosokat támogató politikája. 1743-ban a Helytartó Tanács a püspök-földesúr rovására döntött. Azonban a vármegye és a püspökség összefogása megakadályozta, hogy az egyezség ekkor létrejöjjön. Sőt a püspök emberei a városban erőszakoskodtak és börtönbe zárták a város bíráját. Mohács ezután újra a helytartó Tanácshoz fellebbezett.

70 Az elmérgesedett helyzetben, amikor a városban egymást érték az erőszakoskodások, a falvakban hasonlóképpen napirenden voltak az összetűzések, csak a központi kormányhatóságok beavatkozása segíthetett. 1745-ben és 1746-ban megindultak a vármegyénél azok a vizsgálatok, amelyeknek a hatalmas tanúvallomás! anyagából merítettünk, hogy a küzdelem hétköznapi valóságába bepillanthassunk. 1747-ben azután királyi comissió tett pontot a század első felében dúló küzdelemre azzal, hogy 1747 elején részletes tájékoztatást küldött Bécsbe. Ezt követően királyi resolutio jelent meg, amelyben a pécsi Püspökség és Mohács város úrbéri viszonyát rendezték. Átmenetileg ezzel a harc egy jelentős szakasza lezárult.

71 Az úrbéri szerződés lényegében a már korábban kivívott és megszerzett jogokat tartalmazta, vagy egészítette ki. Ezek summázatával jellemezhető végül is a mezővárosi polgárság küzdelmének eredménye: 1. A megváltás összege 500 forint lett, amelyet két összegben fizethettek le. 2. A tizeden kívül, minden dézsma alatti terményből kilencedet is kötelesek adni, kivéve a kerti veteményeket. 3. A különös éles küzdelmet kiváltó kocsmáltatási joggal kapcsolatban régi eredményeket erősítette meg a resolutio. Eszerint fél éven át kocsmáltatási jog illette meg a várost, a mészárszék jogát egész évre elnyerték. 4. A vásártartás joga az 1701. évi resolutio alapján továbbra is Mohácsot illette. 5. Elsőfokú büntetésvégrehajtást (amely 6 forintig terjedt) Mohács városi tanácsa gyakorolta. A büntető bíráskodásban természetesen a földesúr úriszéke volt hivatva intézkedni. 6. A bíró kijelölését a püspök, a választást a város kapta meg. A megerősítés természetesen ugyancsak a földesúr kezében maradt. 7. Az uradalomnak gondoskodni kellett a földek elosztásának igazságos és egyenlő módjárói. 8. A mohácsiakat végül megerősítette a per előtti földterület és az egész sziget használatában. Kiindulópontja lett a gyorsan fellendülő malomiparnak, mert a Nagy-