Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

sebb nagyobb összegeket. Mórok, Kölked, Hímesháza, Mohács, Kismohács, Lancsuk jobbágyainak panaszából ismeretes, hogy ,,a tiszttartó a maguk határában .erőszakkal arra kényszerítette őket, hogy egy kismagyar hold területen kukoricát vessenek a számára". Azután ,,. . . bevitetvén az M. urasság mohácsi házába az sörtvésivel fölétette . . .". A makkoltatásért befolyó összeg körül sem volt minden rendben. 1742-ben a mohácsi és a geresdi jobbágyok az uraság erdeiben kényszerültek sertéseiket makkra vinni, minden sertéseik után az tiszttartónak 1—1 Márjást fizettek...". A per során az ispán a tiszttartó ellen vallott és utalt arra, hogy az ,,ilyen makkoltatáson váratlanul tetten ért jobbágyoktól a behajtott összegek, a tiszttartó zsebébe vándoroltak."

61 Tragikomikus eseteket is bőven találhatunk. Mindezeknek végén a tiszttartó büntet és a büntetés összegét bezsebeli. Ilyen sajátos esetet mondott el 1745-ben Kemény Balázs tanú. Téli időben két kvártélyos német katona egy falubéli ittas embert kaszabolt az úton. A tanú könyörgésére a katonák — kiknek több üveg bort adott - „kegyelemből elengedték sebesült bolondos részeget", akit Kemény Balázs szánkójára fektetett és hazavitt. „Amikután az részegségből felébredt, bevádolta Kemény Balázs fiát — akivel együtt ivott a kocsmában - a tiszttartónál". A teljesen ártatlan embert minden vizsgálat nélkül kalodába zárták és csak 8 forint váltság lefizetése után engedték ki. így járt ,,az irgalmas samaritanus a mohácsi uradalomban". Rendszeressé vált az a törvénytelenség is, amikor azon címen, hogy a földesúr Mohácsra készült látogatni, a tiszttartó ,,. . . kemény parancsolatjábul többször Púikat, Lúdot. rétzét, tyúkfiakat, tyúkmonyát és efféléket az esküdtek és bírák a faluba szedtek és a mohácsi házba vittek...". Azonban, a püspök sem ekkor (1743), sem ezt követő évben nem ment a mohácsi provizorátusba vizitálni.

62 A püspöki prefectus nem csak Mohácson, hanem a falvakban is jelentékeny jövedelemhez jutott azzal, hogy a saját borát Pécsről kiszállíttatta, s ott az uradalom boraként áruitatta a bíróval, s attól számadás kötelezettsége mellett, évente vette át a summát. 1739-ben Mohácson, 1741-ben Kismohácson, 1746-ban Marokon fordult elő hasonló eset. ,,A prefektus hirtelen meghalt és a mohácsi uradalom mároki kasznárságában, a bírónál, 9 akó eladott bor summája volt. A bor itzéje 4 krajcárért áruitatott." A prefectus parancsot adott ki 1736-ban, hogy minden jobbágy a „maga ebére czölönköket kössön, amint is a tanú azont cselekedvén, de az ebérül más emberek kutyái leszaggatván, kit is az urasság hajdúja meglátván, a kutyáját agyonlűtte és a földesuraságnak 1 Márjást, Tiszttartó úrnak pedig 1 forint 50 krajcárt summában bírságként a Tanún megvettek . . .".

63 A tiszttartó a mohácsi, majd a Marok és kisnyárádi határjárást a szolgabírákkal végezte az uradalom részére, a tartás díját a falvakra vetette ki. A 11 forintos vendégeskedést többször megismételték. A vörös bornak a pestis idején nagy keletje volt. A mohácsi uradalmi szőlőkbe 170 napi robotra kényszerítettek a falvak népéből munkásokat, jóllehet a toborzáskor a hajdúk fizetést ígértek. Az uradalom kaszálóján hagyott szénát, a jobbágyok az állatok alá kezdték hordani, mások pedig „asztagjaik növelésére" fordították, erre az alkalomra váró hajdúk a jobbágyokat megfogták. Hiába védekeztek, hogy az eső már rohasztotta az elhagyott szénát, a büntetést kíméletlenül behajtották rajtuk. A hajdúk részére 1 forintot, a tiszttartó számára 6 forintot kénytelenek fizetni. A mohácsi uradalomban a sorozatos visszaélések mind többször váltottak ki el-