Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

elpusztultak. A mohácsi határból a kamarai tisztek várható jövedelmet nem jegyeztek fel. A török által bevetett területeket mindenütt felmérték a kamarai tisztek. Mohácson ilyenről nem lehetett szó. Mohács és környéke 1686-87-ben hadszíntérré változott, a csapatok többszöri vonulása teljesen tönkre tette a lakott helyeket. A lakosság azonban biztos védelemre talált a szigeten, amelyet a török uralom alatt már jól ismert, s rajta nívós gazdálkodást folytatott/

10 Az első év katonai kormányzás alatt múlott el. A vallomásokban több helyütt van erre utalás. „Mohácsnak ezeres kapitány parancsol, hajdú kapitánya van." A császári őrsereg mohácsi kapitánya Szebényi György volt, akit a haditanács nevezett ki katonai kormányzójává. A város és környéke a frontvonalból kikerülve, az udvari kamara birtok szervezése kapcsán, a „Mohácsi Provizorátus" néven, központ lett. 68—75 falu tartozott hozzá. Élére került császári provizor jelentése szerint 1687-ben csupán annyi jövedelem volt várható, amelyből „az elő búvó parasztoknak vetőmagra is alig termett."^

1 Vinczencz 1687 augusztus 16-i jelentésében a szerveződő birtokok várható jövedelmével kapcsolatban a következő tájékoztatást küldte Bécsbe: „...a török által vetett termésből 1100 kilát kapott, a készletről azonban kimutatást nem tud nyújtani, mert vagy nyolcadrésze por és szemét. Előbb tisztítani kell. Egyébként 2000 kila lett volna, ha a vonuló ármádia, amely Mohács és más helyekről jött, 500 zsákkal el nem vett volna . . ." Mohács mint kamarai igazgatású város élére Bécs „Feld-provizort" nevezett ki. A provizor volt a városkapitány is, a számtiszt pedig a kulcsár tisztét töltötte be. Az első dolog „a város mellett a partot kikötésre alkalmassá tenni", — írta Vinczencz — hogy Budáról alkalmas földművelő eszközök, hordók szállítása lehetségessé váljon. A parasztok menekülés közben csupán állataikat tudták magukkal vinni. Szerszámaik java része, a szőlőművelésre és a borászatra tartott eszközeik elpusztultak. A kamara, hogy minél előbb hasznot húzhasson a mohácsi gazdaságból is, ezeknek az eszközöknek a pótlására törekedett. Mohács kikötője ekkor nagyjelentőségűvé vált, mert nem csupán saját és az uradalom részére, de a fent említett jelentés szerint valamennyi baranyai kamarai birtok részére a mohácsi kikötőn keresztül szállították a legszükségesebb eszközöket. A gyors kibontakozáshoz e tényező járult leginkább hozzá. A lakosság jelentékeny része átvészelte a háborút a sziget és az ártér védelme alatt. A vallomások valamennyi apró részlete ismeretében mindazok a tényezők, amelyek jellemezték e rövid korszakot különös életközelségbe kerülte k/*

2 1687—1688-ban megszervezett kincstári uradalom tisztje vezetése alá került a romjaiból újjáéledő helység. Szó sincs valamiféle ex-lex állapotról, mint Fölkér vélte. A kamarai kormányzás céljai nagyon is világosak voltak. A hadsereg részére kellett minden terményt biztosítani, valamint a megcsappant állami jövedelmet növelni. A megye területén, a hadjáratok befejezése után különösen kiéleződött a harc a birtokok feletti uralom megszerzéséért. Különösen az egyházi nagybirtok és a kamarai birtokok között folyó hatalmi küzdelem jellemezte az 1686-1703 közötti éveket. A terület a haditanács provizórikus közigazgatása alá került, majd a következő esztendőktől kezdődően a kamara birtoka lett. A mohácsi uradalom és a város volt földesura a pécsi püspök azonban igényt tartott kezdet-kezdetekor uradalmainak jövedelmeire. A kamara mindenáron meg akarta szerezni az uradalom és a város minden hasznát és ezért a dézsmáló és keményen fellépő püspököt az udvarnál bepanaszolta. Radanay kénytelen volt azonban nem csak a kamara, hanem a szerémi püspök ellen is küzdeni, aki a szigeten lévő Kis-Mohácsot elfoglalta és a gazdag birtoknak hasznát lefölözte. Kis-Mohács halászata, méhészete, állattartása