Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

annak tisztei vették volna, hanem azon convictionalis pénzt, vagy bírságot az Úr Széken lévő Tiszt urak. Az Úr Széke végzése szerint és nem a méltóságos Püspök hatalmaskodása végett négyen számkivetésbe küldettek, többen közülök áristomba kerültek . . .". Sajátságosan vall a tanú arról, hogy a város miképpen állt rá az 1725. évi új felemelt contractusra. A kor szemléletére is kiváló példa: ,,. . . a mohácsiak az 1725. esztendőbeli contractusra, amely 1000 tallérokra kötelezte, nem félelembül, sem kételenségbűl (:mivel akkoron semmi villongásban nem levének:) hanem szánszándékbul annak prestatiójára magokat kötelezték". Arra is emlékszik, hogy „Mohácson lévén méltóságos Nesselrod püspök, ott helyben nem akarván a mohátsiak megalkudni, el ment s mondotta volna a Mohatsiaknak, ha nem akarnának megalkudni, másképp meg találná eőket, és Szexszárdra N. Tolna Vármegyében utána menvén magok akaratyjábul, szánszándékbul reá léptek az 1000 Talléros contraktusra, amelyet eő mint az ekkori prefectus expédiait". Fontos Spreng János püspöki prefektus vallomása a következőkben azért is, mert az 1720-30-as évek eseményeire világít rá. Az 1000 talléros contractus 1732-ben lejárt. Spreng négy uradalmi tiszttel megjelent Mohácson és újabb szerződés megkötéséről tárgyalt a város tanácsával. A szerződést elkészítették a régi szerint és a püspöknek Bécsbe küldték, ahonnan hamarosan hitelesítve megérkezett. A város ekkor elvetette a szerződést. A vita azonban függőben maradt Nesselrod halála miatt. Utána jövő Thum, majd Cardinalis Cienfuegos alatt a viszály tovább tartott. Ekkor egy újabb szerződéskötést ajánlottak a város részére, amely nehezen ráállott. Spreng megerősítette, hogy az uraság vizeiben — a tavak a püspök tulajdonai — szabadon halászhattak a harmadrész szolgáltatása mellett. Simovics Ferenc megyei komiszár 55 éves, egykor mohácsi lakos is fontos vallomást tett. Szerinte, amikor „a város a püspökkel villongásban volt 1721-ben, a mohácsiak fegyverrel szolgálták a királyt." Mohács egykor hajdú város volt. Azonban ő személyesen nem tapasztalta ezt. A vallomásnak van mégis racionális magja, ugyanis rác hajdúk is lakták közvetlen a felszabadulás után.

31 A mohácsiak püspök elleni „hatalmasságáról a tanú hallott és tudja, hogy ezért a város lakosok közül többet az úriszék elítélt". Pontosan tudta, hogy Tóth Márton, mohácsi polgár, teljes vagyonát az uraság elvette. A szerződés összegének felemeléséért sokan a város együgyű bíráját okolták (Palikutya Jánost), aki nem látta az új contractus következményeit. A negyedik tanú Mecséri Péter 45 éves uradalmi tiszt, pécsi lakos volt. Sógorától Szebény Lászlótól tudta, hogy a Mohácsi Kapitányság vezetését annak édesapja „Lipót császártól úgy is mint magyar királytól" kapta és azt szolgálta.

32 A püspök hatalmaskodására vonatkozóan a következőket mondta el: 1722-ben az országgyűlés alkalmával a város jegyzője Rajtsáni János Pozsonyba utazott a város panaszaival, de a püspök emberei elfogták és mindenétől megfosztották. A következő tanú maga a kárt szenvedett városi jegyző Rajtsáni János. A mohácsiak katonai szolgálatával kapcsolatban azt vallja, hogy „mind szárazon, mind pedig a Dunán Lipót császárt támogatták a török ellen." Jegyzősége alatt Mohács a püspököt mindvégig földesurának ismerte el és részére árendában megszabott összeget fizetett és ezen felül tizedet. Pontosnak mondható a mohácsiak halászati jöverelmének felosztására vonatkozó észrevétele. Egyharmad a halászoké, egyharmad a városé, egyharmad illette a püspökséget. A kocsmáitatásra és a húsmérésre vonatkozó észrevétele minden bizonnyal a legpontosabb helyzetmagyarázat. „Mind a mészárszéket, mind a kocsmát 5 évre, szerződés szerint bírták a városiak. Az uradalom borát azonban tartoztak a folyó áron