Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

átvenni. Ennek a fejében engedte át a püspök a kocsmát egész évre." A földesúrnak ez a lépése mindenképpen előnyös volt a város lakóira. Ugyanis „az akkor lévő török háborúk idejében súlyos és alig elviselhető Transenokat szenvedtek és evvel kívánta őket segétenyi s könnyebéteni ..." A pozserováci békéig (1718) Mohács a beszállásolások miatt állandó nyomás alatt állott. Amikor Nesselrod keményen fellépett, maga a nótárius is elmenekült a szomszédos Bács megyébe, mert bebörtönzés vagy kiűzetés várt volna rá. A város vezetői mint az egy korábbi vallomásból is kitűnik: „Szexszárdra utazó püspök után siettek." A teljesen behódolt városvezetők eszerint ott megkötötték az előnytelenebb contracust. Amikor hazatértek a polgárság „ellenők támadott dorgálván, hogy miért vették el a contractust." A belső ellentétekre rávilágító vallomás tartalmazott még egy fontos utalást.A püspök (Nesselrod) halála után a város nagyon rövid időre a fiskus birtokába került. Kérte az 1000 tallér leszállítását. A fiskus 1732-ben: ,,tsak 500 forintokra condescendait, és a kocsmát a mészárszékkel együtt Mohács részére cedálta". Német János pécsi katona a következő vallomás tévő. Fontos a mohácsiak fegyveres szolgálatára tett megjegyzése. Pécs megvétele után, amikor megindult a Szigetvár illetve Kanizsa elleni offenzíva, s a Délkelet Dunántúlról is jelentős hadak gyűltek össze a török ellen, Mohács is fegyvereseket külött. Szigetvár visszafoglalása után a mohácsiak hadnagya azonban megszökött. A commendans a tanú édesapját küldte a hadnagy üldözésére. A mohácsiak elfogott dezertőr hadnagya azután Pécsett, „bizonyos tsonka akasztófánál, a vár előtt, meglövöldöztetett".

33 Német János vallomása megerősíti a korábbi személyeknek a püspök hatalmaskodására vonatkozó adatait. Kőszegi Ferenc püspöki tiszttartóval és még három katona társával, akik akkor ugyancsak a megye szolgálatában állottak, Mohácsra mentek, hogy a város bíróját, jegyzőjét és több lakóját elfogják. Mint vallomásából kiderül ezek már a Dunán át elmenekültek. Megerősíti a korábban tett. vallomásoknak azt a részét is, amelyben utalásokat találhattunk a jegyző kirablásáról. Aján János babarci lakos hetedik tanúként ugyancsak fontos részleteket mondott el a mohácsiak katonai szolgálatáról. Nagyatyjától és édesatyjától tudja, hogy a török alatt is „pandúrságot viseltek, hogy pedig a keresztény birodalom alá jutván, bizonyos ezeres kapitány alatt a mohátsiak a közel lévő szomszéd helybéliekkel együtt a török ellen fegyverrel szolgáltak a királynak, a békességszerzés után pedig Cameralis tiszt lett vezetőjük, ki harmincados is volt". Hegyi János a fegyveres polgárság vezetője a kurucok ellen is a mohácsiak élén állt. Majd a püspök dézsmaszedője lett, s végül a mohácsi uradalom tiszttartója, ö kötötte meg a kontraktust a püspök és Mohács között. A várostól Hegyi vezetésével vette el az uradalom a halászat és a kocsma, valamint a mészárszék használatának a jogát, miután az első hat évre kötött szerződés lejárt. A kirobbant viszály láttán Aján János félelmében a városból mindenével elmenekült, Babarcon telepedett le. Szemtanúként volt jelen a püspök és a város között megindult harc első aktusánál. így emlékezett erre vissza : „. . . a m. püspök katonája a pincze tetejére mászott a czégérnek levételére, kit a mohátsiak lábánál fogva onnéd lehúztak, és ha a bíró nem érte volna, talán meg is ölték volna . . . arrul is tud, hogy ezen eset után sokan megbírságoltattak. Azt is tudja, hogy négy lakosok vagyonukból kifosztattak és kiűzettek . . .". A halászattal kapcsolatban elmondottak újabb oldalról világítják meg e fontos kérdést. A kamarai adminisztráció idején, majd 1703-tól a püspöki fennhatóság idejétől, kb. 1716-ig, a kuruc háborúk alatt is, „a mohácsiak a „halászó vizeken"