Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

adattassanak." A feudális kor végéig a városi földek hasznosításának módja a kisebb királyi haszon vételek bérbeadásánál jól belvált árenda volt. A harmadik terület a negyvenes évek számadásaiban mindenütt szereplő Hidasi zálogbirtok volt. Ezt a birtokot Mohács város, mint földesúr hasznosította. Évi jövedelme 500 forint körül mozgott. Ennek igazolására álljon itt az 1842. évi hivatalos elszámolás : Dézsma és füst pénz után 70 Ft 30 kr El-adott törköly után 35 Ft El-adott 111 akó bor után 394 Ft 3 kr összesen: 499 Ft 33 kr Ugyanez a forrásunk bemutatja azt is, hogy teljesen feudális módon történt a jövedelmek beszedése, (me a tömör megfogalmazás: ,,. . . írnok jelenti, miképen a Váras Bírójától kiküldetvén Hidas Helységibe elment, a Dézsma gabonát, melly a Jobbágyoktul bejöve, kinyomtatta és helyben eladta, úgy a füst és kazán pénzeket beszedte légyen, mellyekből öszvesen 70 Ft 30 krajczár bejött, 8 Ft pedig még tartozásban maradott légyen . . ." Vele egyidejűleg „Czelinatz János Tanátsbeli a Hidasi Szüretről és a borok leszállításáról . . . valamint az eladott Tönköl eránt tesz jelentést (Auber János Tanácsnok pedig már arról számol be, hogy ,,. . . a Hidasról hozott 111 akóra menő borokat által vévén Bíró úr rendeléséből azonnal árverés alá bocsájtotta és azokat általában a legtöbbet ígérőnek el adta légyen.(Az ár korszakunkban akónként 8 váltó forint körül mozgott.) Hátra van még a negyedik terület — a Sziget. Annak ellenére, hogy annak a polgárok által történt hasznosításáról, a híres szigeti állattartásról Andrásfalvy Bertalan többször is idézett tanulmányából nagyon sokat tudunk, a városgazdálkodás konkrét gyakorlatára csak szórt adataink vannak. A Sziget rét volt, legelő volt, sűrű bozótokkal, másutt meg szép erdőkkel borított árvíz járta „marhaélő föld", ahogy Andrásfalvy szép tanulmányában nevezte. Korszakunk elején a szigeti rétek nagy része felett még a város, a közösség rendelkezett. A város rétjét a lakosok ekkor már közösen irtották a bozóttól, s közösen is használták. A rétek egy részét a tanács kaszáltatta a város fogatai, a tisztviselők, lelkészek, iskolák „deputátumai" (járandóságai) s a beszállásolt katonaság szükségletére. A másik részét felosztották a tizedek között, a tized pedig tovább osztotta lakói között. Az osztás egy kaszálásra szólt, de ezt el is adhatta, akinek nem volt kaszása, vagy akinek a széna nem kellett. Először mindig a város részére fenntartott füveket kaszálták le az arra kijelölt férfiak. A réteket állandóan kezelni kellett, mert különben „felverte a sűrűség" és kaszálni már nem is lehetett.

65 A rétek tisztítását a negyvenes évek elejéig vagy közösen végezték, vagy pedig kiadták tisztításra vállalkozóknak. Ilyenkor a kiirtott bozót fája volt a fizetség. Később a város napszámosokat alkalmazott. E kétféle gyakorlatot mutatja be az alábbi két forrásunk: Elrendeltetett, hogy „...az ún. Harczi Zátonynál ki mit kitisztítás végett elfoglalt (a város rétjéből) azt tisztítsa ki, különben másnak fog adatni". Ugyanezt a rétet az albíró 5 év múlva, 1842-ben már 25 forintért tisztíttatta ki napszámban. Az első forrásunk azt is elmondja, hogy ugyancsak 1837-ben a város „Rekettyés Réttye" három esztendőre adatott ki kiirtás céljából, azzal a megszorítással, hogy ha valaki vállalt feladatát nem hajtaná végre, akkor a terület ,,. . .tulajdon költségeken kitisztíttatni fog".

66 Ugyanezt látjuk az ártér fokozott és biztonságosabb haszonvételéhez szükséges