Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

munkáknál is. 1837-ben még azt olvassuk a Hatvanossági jegyzőkönyvben, hogy „Legelő-Rétnek bé sántzolás, és ezáltal a köz haszonnak előmozdíttása végett a Fokokat közönségessen, a Sántzokat pedig minden személy válogatás nélkül fejenként kötelessek csinálni, és akik a parantsolatnak nem engedelmeskednek, büntettessenek meg." Egy 1842-ből való forrásunk viszont már arról beszél, hogy a közösség helyére a város lépett az árvízvédelem vonalán is, vagy legalább is átvette a terhek egy részét. íme az elszámolás: „Elnök Bíró jelenti, miképpen a Sarkantyú kijavíttása tekéntetéből Faschinákat (suhángokat) vágatott légyen, kéri azoknak árát 30 krajczárral kijeleltetni." Vagy egy másik: „Bencze Ferencz Sarkantyú Mester beadott Jegyzék szerént 34 napokra, mellyeket a Sarkantyú építtésénél töltött, megérdemlett 17 forintot kijeleltetni (kiutaltatni) esedezik."

67 Fizeti a város a szigeti munkákkal kapcsolatos fuvarokat is. „Sepátz József a Város Szükségire ki Szolgáltatott Dereglég és ladikoktól járó bért bé nyújtott Jegyzék szerént öt forintokkal kifizettetni könyörög." — Kiutalják: „Miután az előleges visgálatból a ki szolgáltatás valósága fel derült volna . . ."

6S A szigeti rétek védelmére vonatkozó városi erőfeszítések után vessünk még egy pillantást arra is, hogy mi történt az árvíztől megoltalmazott s bozóttól megtisztított városi rétek termésével? A rétek egy részét a termés harmadáért kaszálták még a negyvenes években is. Czelinatz János például azt jelenti, hogy ,,. . . Alsó Zátonyi Váross Réten, melly harmad részben kaszáltatott, 46 kocsi széna jutott a Város részére és azt a Szigetből ált a Városi Pajtába hordatta légyen, kérvén a Dereglebért, öt garasával minden kocsit, úgy az két napi díjat. . ." Ugyanerre a sorsra jutott a Farkas Gyűlési réten termett 106 rövid kocsi széna is, azzal a különbséggel, hogy „azt a Szigeti pajtába behordották légyen." Nem egyszer előfordult az is, hogy „a szigeti rétekben a nagy szárazság miatt mi sem termett légyen." A negyvenes évek városi gyakorlatára egyre inkább az a jellemző, hogy a város szabadulni akar a gazdálkodás gondjaitól, a kaszálás, gyűjtés stb. szervezésétől. Ezt a törekvést mutatják az alábbi forrásaink: AI bíró ... a Bék rétben termett idei sarjút a többet ígérő útján 161 forintért eladta", a Farkas Gyűlési Sarjú Termést 427 forintokon Bakó Jánosnak, mint legtöbbet ígérőnek árverés útján ez évre haszonbérbe adta." Vagy „. . . a Jenyei Rétnek használatát 332 forintokon Anyimovics Péternek, mint legtöbbet ígérőnek kiadta."

69 Találunk persze más megoldásokat is a városgazdálkodás gyakorlatában. Az alábbi forrás pl. a múltat, a közmunkák világát idézi: „Albíró jelenti, miképpen a Szigeti Farkas Gyűlési Rétet megkaszáltatván és a héjánzó deputátumokat a főjegyző kivételével kiadatván ... a kaszálás és gyűjtés alkalmával 6 akó és a boglya rakásnál 20 itze bort elkelt légyen." Ez a másik meg a bérmunka alkalmazásának ritka előfordulásáról beszél: „Jadits Mátyás beadott jegyzék mellett könyörög, hogy a Szigeti szénának boglyába való rakásánál töltött két napokra járó napszám, öszvesen 2 forint 30 krajczárral kijeleltessen."

76 Végül még egy kérdés: Mi történt a város részére fenntartott szénával? Egy részét az albíró (évenként mintegy 140—150 szekérrel) „...a Város házába hordatta és részint Baglyába, részint a padlásra rakatta". Ezt a szénát ették a város lovai. — Más részét rendszerint a kaszálás után a helyszínen .,. . . deputátum fejében kiadta". Ez a „deputátum" volt a tisztviselők, lelkészek, tanítók természetbeni járandóságának egy része. — Az esetleg nagyobb távoli rétről való, vagy gyenge minőségű szénát a helyszínen eladta, a pajtába hordott szénát pedig lehetőleg nagyban bocsátotta áruba. Egy ilyen (katonaság számára történt) eladás emléke az alábbi forrás: Meyer kanizsai Israelita a Szigeten lévő Szénát megtekintvén — beje-