Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

Szt György napig A Varasi Lakósoknak — Szt György naptul Szt Mihályig az idevaló Szappanyosoknak az esendő faggyút (az arendator) által adni tartozik." Ugyanilyen patriarchális aprólékosságot látunk akkor is, amikor a város a mészárszékek zavartalan üzemeltetéséhez szükséges technikai feltételek biztosításáról igyekszik gondoskodni. Az egyik idézetünk a város által magára vállalt kötelezettséget tartalmazza, ami szerint: „Az Vágó Hidat, és a Szigetben addig által adott, s tartott Váras Szigeti Réttyét az Arendatoroknak proportionális közös használásul és bírás végett újonnan által adni fogja a város." A másik pedig az arendatornak az átvett mészárszékek jó karban való tartására vonatkozó kötelezettségeit tartalmazza: „Ezen kívül a Mészárszékekhez tartozandó Eszközöket az Arendator maga köteles lészen meg szerezni, és amit most által veend, annak üdéjén ismét azokat jó karban által adni köteles. Ha pedig az ü, vagy a cselédje gondatlansága miatt tűz által szerencsétlenség okoztatnék, vagy az épületben kár lenne, köteles lészen azt is az Árendás helyre hozni és mindent jóvá tenni."

54 Ennek az erősen naturális gazdálkodásnak itt is természetes törekvése és biztosított lehetősége, hogy a szükséges építő anyagot saját maga kitermeltesse. Ennek bizonyításául idézzük az alábbi sorokat: „Az elkerülhetetlen (külső mészárszékekhez) szükséges Szín és Istállónak legkíméletesebb költséggeli (pénz soha sincs) felépíttése, falának földből való tömése és szerszámának (tetőszerkezethez való gerendák) a Szigetbőli hozása elhatároztatik."

55 3 . A kőbánya A mohácsi városgazdaság az uradalommal közösen hasznosította kőbányáját. A kőbánya jelentős volt, mint jövedelmi forrás is, hisz a fentebb tárgyalt 1840/41-es gazdasági évben 1173 forint jövedelem származott a kőbányából, de talán ennél is jelentősebb az a szerep, amit a középületek fenntartásával, építésével is terhelt városgazdaság építkezéseiben játszott. Igaz ugyan, hogy az építkezéseknél az uradalmi téglavetőből kikerült „sült téglát" éppúgy használtak (csak kisebb mennyiségben) mint vályogot, de az a 20—25 ölnyi kő sem volt mellékes, aminek csak a termelési költségei terhelték a várost. A termelt összmennyiség egyébként a mi korszakunkban átlagosan 200-250 öl körül mozgott. Nem időznénk többet a kőbányánál, ha a számadások szakszerűbb vezetésére irányuló s 1840 után egyre következetesebben fogalmazott törekvésekkel nem éppen az 1840/41. évi Kőbánya-elszámolásnál találkoznánk először a rendes számadásra nem elegendő feljelelni azon embereknek a neveit - mondja a korabeli revizor — kik vettek légyen követ s minő áron, hanem szükséges előmutatni azt, hogy a Kőbányában minő maradvány találtatott légyen (eddig csak az adott évben termelt mennyiséget mutatták ki a számadások) mennyi töretett légyen az esztendő lefolyta alatt, mennyi adatott el készpénzben, mennyi kelt el a Váras szükségeire, és mennyi maradott légyen pénztárnoknak számadás alá adandó."

56 4 . A m e z ő g a z d a s á g „Határa nagy, s mindennel megáldott; — olvassuk Fényesnél — szántó földei jó búzát; alacsony dombokon levő szőlőskertéi meglehetős bort teremnek; a róla nevezetes nagy Duna szigetjében sok rétje, legelője és erdeje van . . ."

57 Egész csokorra valót is gyűjthetnék Mohács korabeli mezőgazdasági adottságait és eredményeit méltató forrásokból s ennek ellenére, ha a város gazdálkodásának eredményeit tükröző számadásokat kézbe vesszük, meglepetéssel kell megállapítanunk, hogy alig találkozunk mezőgazdasági eredetű jövedelmekkel. A húszas évek primitív számadásaiban ugyan van még ilyen tétel, hogy: „fűeladásbul 204 forint",