Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

zével bánók kezéhez? 1840-ig ez a gyanú az ismételt „véletlen" vagyis rajtaütésszerű helyi ellenőrzésekben ölt testet, 1840 után pedig a megyéhez küldött ismételt feljelentések formájában.) A városi vagyon és a vele való bánás ellenőrzése mellett e vagyon gyarapítása is fontos feladata a Szószóllónak. Az alábbi részlet a Népszószólló munkájának egy olyan területére világít rá, amely igen gyakran elkerüli a kutatók figyelmét, de amelyhez ennek ellenére igen fontos városi érdekek fűződnek: „Azon értékek eránt, — mondja utasításunk — mellyek a Magva szakadás által támadnak, és a mellyel a város jövedelméhez tartoznak különös vigyázassál fog lenni a Népszószólló és mihelyt tapasztalja, vagy hallja, hogy ilyenek előjöttek, ezeránt a Magistrátussal együtt a szükségeseket azonnal meg fogja tenni."

24 — Széleskörű társadalmi kapcsolatainál és bizalmi állásánál fogva erre kétségkívül a Szószólló a legalkalmasabb személy. II. A gazdálkodás hétköznapjai Mielőtt sorba vennénk a városgazdálkodás különböző területeit, fél kell még hívnunk a figyelmet arra a szoros összefüggésre, amely jog és gazdálkodás között fennáll, akár a Mohács „Közönségét" megtestesítő város gazdálkodásáról, akár az egyes családok gazdasági törekvéseiről van szó. Figyeljük meg majd az alább közlendő költségvetési tervezetben, hogy nincs a „Jövedelem" rovatnak egyetlen tétele, nincs egyetlen olyan bevételi forrás sem, amely ne valamilyen jog alapján állna a mohácsiak rendelkezésére, s a kihasználás méreteit, módját — legyen bár vásárról, kocsmáról, a Szigeti rétről, vagy akár a hasznosítás különböző formáiról szó — megint csak valamilyen jogi eredmény határozza meg. Ennek következtében, aki városgazdálkodásról kíván írni, szüntelenül a városi osztályharc eredményeképpen született jogi-közigazgatási paragrafusok s e jogok gazdasági realizálódását tükröző számoszlopok között hányódik. A kutató témaérzékenységét azonban mégsem az említett határok egymásba mosódott volta teszi próbára, hanem a spontán (a gazdálkodás gyakorlatában) keletkezett források tömege, amelyekben a kor mutatja magát sokszínűségében, elevenségében, semmiféle skatulyázást nem tűrő valóságában. Ezekre való figyelés nélkül aligha lehetne megközelíteni a korabeli valóságot. Használni fogjuk tehát őket akkor is, ha az elsődleges gazdasági nézőponton túl politikai-közigazgatási-kulturális vetületük is volna. A feudális kori mezővárosok gazdálkodósának minden időben két fő területe volt, az egyik a város vagyonának kezelése; a másik pedig az adók kivetése és beszedése. A mi témánk (a városgazdálkodás vizsgálata) szempontjából nyilvánvalóan az első a fontosabb. E fontosságot külön aláhúzza az a tény, hogy Mohács vezetői korszakunkban mindig arra törekedtek, hogy kiadásaikat lehetőleg a polgárok megterhelése nélkül, a közös kassza terhére tudják kielégíteni. Még abban az esetben is kerülték a lakosság külön terhelését, ha a szükséges összeget csak súlyos kamattal terheit kölcsön formájában tudták előteremteni. Ezek előrebocsátása után megvizsgálhatjuk immár a városi vagyon kezelésének konkrét körülményeit.