Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben KISS GÉZA Bevezetés Mohács város a magyar feudalizmus utolsó fél évszázadában a pécsi püspökség legkeletibb s talán legjelentősebb birtoka volt. Sokszínű életének bármely szektorát vizsgálja bár a kutató, nem kerülheti ki a feudális függésnek azokat a szálait, amelyek Mohácsot századokon át földesurához, a pécsi püspökhöz kötötték. Ezek a szálak a reformkorszakban már nemcsak keretezték a város életét, hanem a kapitalizmus fokozatos térhódításával párhuzamosan egyre inkább a fejlődés gátjává is váltak. Valóságos mondanivalójukat az 1747-es és 1795-ös királyi resolutio (határozat), az 1796 évi Transactio (barátságos megállapodás) és az 1840 évi privilégium öntötte formába. Tartalmuk meghatározta a várospolitika s ennek szerves része, a városgazdaság teendőit. Róluk csak annyit még, hogy a kortársak, míg könnyítéstrendezést várhattak tőlük, költséget s fáradságot nem kímélve harcoltak megszerzésükért, hogy aztán (amikor már a fejlődés gátjaivá váltak) szabadulni igyekezzenek hatásuk alól... Valahogy úgy, ahogy az alábbi panasz fogalmazza: „...az Uraság, Eő Felségétől kegyesen kiadott Resolutionkat és az Uraság és a Város között tétetett Transactionkat — semmivé tenni iparkodik . . . most is már jussainkon sérteni akar bennünket. . ."A A feudális kötöttségek ellenére a XIX. század eleji Mohács Baranya legnagyobb létszámú (1828-ban 7273 lakost számláló) mezővárosa volt és kikötőjének forgalmával Pest, Buda, Pozsony és Komárom után következett.

2 Fejlődésének pilléreként korabeli és későbbi források egyaránt a Szigetre és a Dunára utalnak. „A városnak különös tekintetet érdemel . . . erdőkkel és rétekkel gazdag szigetje, melynek kiterjed ése közel 80 000 holdakat foglal magában, a marhatenyésztésnek mindig nevekedő virágzását meggyökerezi."

3 A 32 km hosszú Mohácsi vagy Margittai szigetnek ugyan csak a középső része tartozott Mohácshoz s ez is földművelésre alkalmatlan ártér volt, de mégis e kiterjedt terület tette lehetővé a nagyarányú állattartást, amely a mohácsiakat gazdaggá tette s magát a mezővárost a környező falvak fölé emelte.

4 A teljesség minden igénye nélkül idézzünk még néhány kortársat az oly sok hasznot és gondot okozó Dunára vonatkozóan is. „A lakosság nagy része hajók vontatásával meg és kirakásával, kereskedők szállításával foglalkozik, s a királyi sóház kézi munkájánál bő munkaalkalmat talál." - írja az 1828. évi regnicoláris Conscriptio. Ezt a keretet tölti meg tartalommal Fényes Elek alábbi megállapítása: „Mohács kereskedik borral, fával, gabonával, marhával, sertéssel, lóval, kőszénnel, gyapjúval, gubaccsal stb. s évenként közel 300 hajó rakodik itt meg nyers termékekkel."

0 „Baranya gabonája itt hajóra rakatik s Mosonyban vagy Ausztriában adatik el" olvassuk Haas Mihálynál, aki csak a Pécs-Mohács viszonylatában szállított áruk mennyiségét 300 500 q-ra teszi

6

, s mintegy összefoglalja a Mohács életében olyan fontos szerepet játszó két városfejlesztő tényezőről mondottakat: „Mohács vegyes magyar-német-rácz szabadalmas mezőváros a Duna jobb partján, lakói földművelés, marhatenyésztés, halászat, kézművesség, fuvarozás 05 élénk kereskedéssel foglalkoznak."

7