Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

világítását, amelyet a tanács rendszerint vállalkozónak adott ki. Hogy jutányosabban jöjjön ki, a község házi kezelésbe vette, majd pedig nem sokára megvalósították a nagyközség villanyvilágítását. A község költségén épülő központi villanytelep berendezésével, a vezetékhálózat kiépítésével a budapesti Ganz céget bízták meg, s mindezért a község 237 390 koronát fizetett. A központi villanytelepet a község házilag üzemeltette. A villamosmű kezeléséről és vezetéséről szabályrendeletet alkottak. Gondot fordítottak a gyalogjárók és a kocsiutak aszfaltozására, burkolására is. A földművelésügyi miniszter által Mohácson felállított selyemfonoda a további iparosodást segítette elő. A volt sóházi telket selyemgyár céljaira ingyen engedte ót a község, de a rajta levő épületeket lebontotta. A selyemiparban à nagyközség vezetősége a legszegényebb népréteghez tartozó, mintegy 300 főnyi lakost kívánta állandó keresethez juttatni. A selyemgyár üzemelése 1906 elején indult meg. Fejleszteni kívánta a képviselőtestület és a községi elöljáróság Mohács iskolaügyét is. Már 1875. júniusban alapítottak egy tornaiskolát, amelynek céljára a községháza melléképületét alakították át tornateremmé. Még 1878-ban felmerült egy polgári iskola felállításának a gondolata, de ez csak 1894-ben öltött határozott formát. A vallás és közoktatásügyi minisztérium ekkor értesítette Baranya vármegye tanfelügyelőjét, hogy Mohács nagyközség által tett ajánlat alapján hajlandó Mohácson egy állami polgári fiú- és leányiskolát felállítani. A minisztérium által igényelt ingyen telket és 50 000 ft készpénzhozzájárulást a nagyközség képviselőtestülete készséggel ajánlotta fel a polgári iskola építési költségeire.

39 Kereskedelmi tanonciskola már 1886-tól működött Mohácson, iparos tanonciskola pedig — amint erre már utaltunk — jóval korábbi időtől kezdve. Mohács nagyközség képviselőtestülete alakította meg mind az iparos tanonciskolái, mind a kereskedő tanonciskolái bizottságokat, s az előbbibe 19, az utóbbiba pedig 11 tagot választottak. Az 1918 novemberében bekövetkezett, két és háromnegyed évig tartó szerb megszállás hathatósan visszavetette Mohács nagyközség fejlődését. Amikor 1919. július 2-án a községi közigazgatást a szerb királyi hatóságok átvették, a két községi jegyző, a segédjegyző, a megbízott h. pénztáros (Fölkér József), három más községi alkalmazott lemondtak állásukról, felhívásra sem voltak hajlandók munkába állni. A megszállás tartama alatt távoltartották magukat a községi közigazgatástól. Heil József községi főjegyző azonban a helyén maradt. A folytonos pénzromlás következtében állandóan drágasági segélyekre és fizetésemelésekre volt szükség. A községben nem volt vagyonbiztonság, sem közbiztonság, napirenden voltak a betörések, lopások, fosztogatások. A községi rendőrség csekély létszáma miatt nem tudta ezeket megakadályozni. Az sem segített, hogy a mohácsi szerb katonai parancsnok a biztonsági járőrök megerősítésére katonákat adott. Az elöljáróság célszerűnek találta a rendőröknek és járőröknek polgári őrökkel való megerősítését. A képviselőtestület elfogadta az elöljáróság javaslatát és kimondta a polgárőrség felállítását, s ennek megszervezésével a községi elöljáróságot bízta meg.

40 A szerb királyi csapatok költségei olyan magasak voltak, hogy a nagyközség kénytelen volt a négy mohácsi pénzintézettől 50—50 000 koronát, összesen 200 000 koronát felvenni az idegen katonaság tartására. Azért volt erre szükség, mert a megszálló katonaság tiszti karát és legénységét a községnek kellett ellátni élelemmel és szállással, istállóit alomszalmával, lovait takarmánnyal. A kölcsönt folyósító mohácsi négy pénzintézet a következő volt: Mohácsi Takarékpénztár R. T., Mohácsi Általános Takarékpénztár R. T., Mohácsi Mezőgazdasági és Iparbank, Mohácsi Köz-