Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

niszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg 1867. november 9-én kelt 26 407. sz. alatt kelt rendeletével Mohács mezőváros elsőbírósági hatósága rendezett tanácsát — így egyben a városi törvényszéket — megszüntette, megállapítván, hogy a törvényhatósággal nem rendelkező városokat nem lehet kötelezni arra, hogy saját költségükön törvényszéket tartsanak fenn. A vármegye azonban még a miniszteri rendelet ellenére is 1868. január 7-én tartott közgyűlésén aggodalmának adott kifejezést és hangsúlyozta, hogy Mohács lakossága nem mondhat le szabadalmáról, mert szabadalmat csak a király adhat és szüntethet meg. Azonkívül Mohács megérdemli, hogy első hatóságú bírósága és rendezett tanácsa legyen. Élénk kereskedelme, ipara, hajóközlekedése és vasúti forgalma méltán megköveteli ezt. Ezt a határozatát a megye ismét felterjesztette a belügyminisztériumhoz.

36 Ezzel a vármegyei érveléssel szemben is azonban a minisztérium fenntartotta előbbi álláspontját és 1868. március 5-én 3227. sz. leiratával felhívta a vármegye közönségét a már előbb kiadott rendeletének végrehajtására. A vármegyei közgyűlés a belügyminiszteri rendelet foganatosításával Goócs József bizottsági tag elnöklete alatt egy külön kiküldött választmányt bízott meg.

37 így Mohács 1863 elején a községek sorába, azok igazgatási szintjére süllyedt. Ezen a helyzetén még az sem változtatott, hogy 1878-ig ,,város"-nak nevezik a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveiben. Ha egyszerű, szabadalom nélküli mezővárosnak tekintjük 1868-tól, ez sem jelent semmit, mert akkor már a „mezőváros" puszta cím volt, nem volt jobbágyi viszony, nem kellett jogokat biztosítani a földesúri elnyomással szemben. Közigazgatási szempontból Mohács község volt, mivel nem volt városi bíráskodása. Már a polgári törvénykezési rendtartásról kibocsátott 1868:LIV.tc.1 .§-a csak azokat a helységeket veszi városoknak, amelyek a polgári ügyekben való bíráskodást elsőfolyamodásilag gyakorolják; ezek pedig a szabad kir. városok és a rendezett tanácsú mezővárosok, illetve ezek városi bírái és törvényszékei. Mohács az egyszerű „mezőváros" címben is legfeljebb 1871-ig ringathatta magát, mert a községek rendezéséről szóló 1871 :XVIIl.tc. a volt mezővárosokat a nagyközségekhez sorolja és kimondja, hogy a „nagyközségek (mezővárosok), melyek rendezett tanáccsal nem bírnak ugyan, de a törvény által rájuk ruházott teendőket saját erejükből teljesíteni képesek". így Mohács a rendezett tanácsának megszűnése után 56 éven keresztül nagyközség volt. Mohácsnak mint nagyközségnek közvetlen felettes szerve a főszolgabíró volt. Innen kapta közvetlenül a rendeleteket, ide kellett küldeni közvetlen jelentéseit. A községi tisztújító közgyűléseken a járási főszolgabíró, vagy helyettese elnökölt. Az 1886:XXII.tc. a nagyközség jogaira és kötelességeire vonatkozóan kimondta, hogy saját belügyeiben maga határoz és szabályrendeleteket alkot, s ezeket az elöljárósága útján hajtja végre. Őrködik a község vagyona felett, kiveti és beszedi a községi adót, gondoskodik a községi utakról. Továbbá gondoskodik a községi iskolákról, intézi a mezőrendőri, tűzrendészeti, közrendészeti és szociálpolitikai ügyeket. A vármegyei törvényhatóság jóváhagyása kellett azonban a községi adó megállapításához, községi vagyon elidegenítéséhez, kölcsönfelvételhez, új hivatal szervezéséhez (21, 24. §). A község önkormányzati szerve a képviselőtestület volt, amelynek létszámát a népesség arányában állapították meg, minden 100 lakos után egy képviselőtestületi tagot számítva. Azonban a képviselőtestületi tagok száma nagyközségekben 20-nál kevesebb és 40-nél több nem lehetett. A képviselőtestület tagjainak fele a legtöbb