Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése

Mohács kiváltságos mezőváros A feudális kori városi kormányzatra jellemzően, Mohács mezővárost is a bíró és az esküdtekből álló városi tanács (belső tanács) igazgatta. A bíró egyben a tanács elnöke volt. A város hat tizedre volt felosztva, s ezek élén tizedesek állottak, akiket a tanács közbejöttével az egyes tizedek választottak. Az esküdteknek a tanácson belül megvoltak a maguk részfeladataik, reszortjaik. Az egyik esküdt intézte a város külső és belső gazdasági ügyeit, a másik rendészeti feladatokat látott el, mint amilyenek a gyakori katonabeszállásolások ügyei voltak. Általában akkor még nem különültek el egymástól az igazságszolgáltatási, közigazgatási, rendészeti, gyámügyi és gazdasági-pénzügyi feladatok, hanem mindezeket együttesen a városi tanács végezte. Az írásbeli feladatokat a jegyző (nótárius) látta el, aki jogi ismeretekkel rendelkező ember volt. A mohácsi városi jegyzők közül később némelyik uradalmi tiszttartó, járási szolgabíró, megyei esküdt, vagy pécsi ügyvéd lett. A város pénztárát, beszedett adóit a kamarás (perceptor) kezelte, aki a kiadásokról, bevételekről pénztárkönyvet vezetett és év végén elkészítette a város számadásait. Az egész pénzkezelésért a kamarás anyagi felelősséggel tartozott, ezért a kamarás választásánál azt is figyelembe vették, hogy anyagilag megfelelő-e az állás betöltésére, vagy ennek hiányában, vállal-e érte valaki jótállást. Mivel ilyen nagy felelősséggel járt a városi pénzkezelés, sokszor nehezen akadt olyan, aki vállalta a jelöltséget a kamarási állásra. A bíró és az esküdtek megválasztása tisztújító közgyűléseken (restauratio) történt, amelyeknek megvolt a kialakult, szokásos formája. Rendszerint évenként, a gazdasági év kezdetekor tartották, s a következő módon zajlott le. November elején, amikor a gazdasági év kezdődött, voltak tehát a restaurációs közgyűlések a királyi rendeleteknek (resolutio) megfelelően. A kijelölt napon az esküldtek és a választó közgyűlés tagjai (városi uraimék) először a parochiális templomba mentek, ahol misén vettek, részt. Utána a városházán gyűltek össze, ahol a volt első bíró (öreg bíró) a kulcsokat, a város pecsétjét, valamint az archívumban (levéltár) levő királyi rezolúciót (rendelet) és az urasággal kötött transactiót (egyezséglevél), amelyek bírói hivatalára voltak bízva, letette a közgyűlés elé és bocsánatot kért az egybegyűltektől, ha bírói tisztségének nem tett volna mindenben eleget. Ezután az esküdtek közül négyen, a gyűlés tagjai közül pedig nyolcan, összesen tehát tizenketten arra kaptak megbízást, hogy a püspöki uraság helybeli székházához menjenek, ahol a jószágkormányzónak, mint a püspök teljhatalmú megbízottjának tegyenek jelentést az új bíróválasztás előkészületeiről és elkérjék tőle az uraság által a bírói tisztségre jelölt személyekről szóló levelet. A praefektus intette őket, hogy a bíróválasztást ,,csendességben és zenebona" nélkül bonyolítsák le, majd pedig lezárt levelet adott át az uradalmi tiszttartónak (provisor), amely tartalmazza a bíróságra jelölt (kandidátus) három személy nevét. A küldöttséggel együtt a tiszttartó is átment a városházára és az esküdtekkel együtt foglalt helyet. A tiszttartó a lezárt levelet a nótáriusnak adta át, aki nyilvánosan felbontotta és felolvadta a három jelölt nevét. Utána a választó gyűlés tagjai valamennyien elhagyták a termet és egyenként jöttek be szavazni (voksolni). Aki a három jelölt közül a legtöbb szavazatot kapta, az lett a megválasztott bíró (első bíró, öreg bíró). De hogy valóban bíróvá lehessen,