Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

amelyet utóbb áthúztak és Decsre történő áthelyezését jelölték be. Ezeknek az üze­meknek gyári jelleget a húsznál több munkás alkalmazása adta. 61 Ehhez az iparághoz tartozott a Mohácsi Selyemipari Rt. üzeme is, amely jelen­tőségében és termelési értékében egyaránt a legnagyobb volt az egész megye fonó­és szövőiparban termelő üzemei között. 1942-ben már csak a Püspök-pusztai kendergyár és a selyemgyár szerepelt a fonó­szövőipari gyárak között Mohácsról. Az előbbiben 29—33, az utóbbiban 135—143 munkás dolgozott. A kendergyárban egy 40 lóerős lokomobil, a selyemgyárban pe­dig 40 darab, összesen 104,4 lóerős villanymotor szolgáltatta az energiát. A két üzem évi termelési értéke 1 885 293 pengő volt, ami a megyében ebben az iparág­ban termelt évi értéknek 45%-a. Nyilvánvaló, hogy a selyemgyár másfél milliót meg­haladó termelési értéke emelte az iparág termelését. A gyár jelentőségét azonban nem ez adja meg elsősorban. A 16 szakmunkással és 135 főnyi, elsősorban fonó­nővel (98), tehát betanított munkással dolgozó gyár termelése nemcsak a hadi­üzemmé nyilvánítása miatt volt fontos, hanem azért is, mert ez azok közé a kevés ipari üzemek közé tartozott, amelyekben 1942-ben az üzemi kapacitás 100%-ban ki volt használva. A kendergyár üzemi kihasználtságának foka csak 50% volt, mindössze 145 na­pig dolgozott 1942-ben, nyersanyaghiány, javítás és átalakítás miatt az év nagy részében áll. A selyemgyárban is volt azonban ez évben munkaszünet, 20 napig nyersanyaghiány, egy napig ,,munkaviszály" és 8 napon át „egyéb ok" miatt szü­netelt ez évben a gyár termelése. A kendergyárban napi 9, a selyemgyárban pedig napi 8 óra volt a munkaidő. 62 A ruházati ipar változatlanul első helyen áll a címtár adatai alapján összeállít­ható üzemek számát tekintve. 154, nagyrészt kisüzemben foglalkoztak csizmák, cipők készítésével és javításával, kalapok, ruhák, fehérneműk stb. előállításával. Ez az összes, a címtárban feltüntetett üzemeknek 29%-a volt. 63 Gyár ebben az iparágban nagyon nehezen létesült. 1935-ben mindössze a „Dán" Mechanikai Cipőgyárat jegyezték fel Mohácson, amelyben — a gyári jelleg megha­tározása szerint — raktárra kellett termelni a bőrcipőt. 64 — 1942-ben ugyancsak ez az egyetlen mohácsi gyár ebben az iparágban. Alapításának évét 1938-ra teszik, ami megegyezik előző adatunkkal, mert hiszen ez a gyárüzem az 1935. évi jegyzék­nek a pótlásai között szerepel. 1942-ben egy művezetővel, 17 szakmunkással, 3 ta­nonccal dolgozott október hó folyamán, míg az évi legnagyobb munkáslétszáma 25 fő volt. (Közülük 7 szakmunkás nő volt!) A gyárban 10 db, összesen 16,2 lóerős villanymotor dolgozott. A 97 900 pengő évi termelési értéke a megye ezen iparágban termelt áruértékének 1,9%-a volt. (Meg kell jegyeznünk, hogy a pécsi Hamerli Kesz­tyűgyár az ebben az iparágban termelt értéknek több mint a felét adta!) A mohácsi üzem tehát a kis gyárak sorába tartozott. 1942-ben 55 napon át szü­neteltette a termelést, nyersanyaghiány miatt. Ez évben az üzem kihasználtságának foka 32% volt. 65 (A munkások napi 8 órát dolgoztak.) A papíripar, amely 1910-ben még 51 főnek adott megélhetést, az 1930-as évek címtárai szerint már csak egy könyvkötőnek és a dobozgyár alkalmazottainak adott kenyeret. 66 A Mohácsi Doboz- és Papírárugyár Rt. egyetlen papirosáru gyártással és könyv­kötőiparral foglalkozó gyári ipartelep volt az egész megyében 1935-ben, de ekkor már pécsi címmel és központtal jegyezték fel. Ugyanígy szerepel az 1942. évi gyár­ipari üzemek között is, 67 éppen ezért további fejlődését már nem kísérjük figye­lemmel. Az élelmiszeriparban Mohácsnak szintén voltak jelentős üzemei. A hajdani vízi-

Next

/
Thumbnails
Contents