Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)
volt, a megyében ebben az iparágban termelt közel 10 milliós érték 6%-a, ami aránylag magas, hiszen ehhez az iparághoz tartozott az egymagában 5 milliós termelési értéket felmutató pécsi Zsolnay gyár is. Mind a négy mohácsi gyár 1942-ben csak az esztendő egy részében dolgozott, a Schmidt és Schneider féle gyárnál feljegyezték, hogy ennek oka az üzem idényjellege volt, a másik két gyárban azonban a viszonylag nagy üzemszünetet (39, ill. 185 nap) ,,egyéb okkal" magyaráztak. A munkások a Rosenthal gyárban napi nyolc, Roheim és Schneider üzemében kilenc, és a Schmidt téglagyárban napi 12 órát dolgoztak. 52 A címtárak szerint ebben az iparágban több fazekas, korsós és kályhás kisiparos dolgozott Mohácson. Számuk (22) az összes ipari vállalkozó számához képest nem jelentős (4%), ez az iparág 1910-hez képest, amikor 50 fazekas dolgozott Mohácson, hanyatlott, illetve átcsoportosult. 03 Ezen az iparágon belül a gyáripar vette át a vezető szerepet, bár — mint láttuk — lehetőségeit még korántsem tudták megfelelően kihasználni. A faipar, az előbbivel ellentétben, nem mutat ilyen nagyarányú hanyatlást. Bár 1910-ben ebben az iparágban is 89 fő dolgozott, és 1937-ben már csak 72 vállalatot jegyeztek fel a címtárban, de ezek között a vállalatok között két gyárat is találunk: egy kocsigyárat és egy jégszekrénygyárat. 54 Az 1935. évi gyári címjegyzék Krammer Antal fiainak jégszekrénygyárát jegyzi fel az asztalosüzemek közé, amelyben a gyári jelleget meghatározó húsz munkásnak, illetve gépi berendezésnek kellett lennie. Utóbb ezt a céget törölték ebből a jegyzékből. Dolgozott azonban még Mohácson Vida és Schwarz, továbbá Roheim Ferenc gőzfűrésztelepe, amely utóbbi fakereskedés is volt. 55 Mindkét utóbbi üzem szerepel az 1942. évi gyáripari statisztikában is, a Roheim üzem 1904, Vidáék üzeme 1891. évi alapítási évvel. 54-93 munkást foglalkoztattak ezekben az üzemekben 1942-ben 125 lóerős erőgépparkkal. (Vidáék üzemében két, összesen 13 lóerős villanymotor és egy 75 lóerős lokomobíl dolgozott!) E két cég által megtermelt évi 416 230 pengő érték a megyében ebben az iparágban megtermelt értéknek 38%-a! A Roheim üzem kapacitásának 30, Vidáék üzeme 50%-át használta ki. Ennek okára némi fényt vet az is, hogy az előbbi üzem két hónapot állt nyersanyaghiány miatt, míg az utóbbiban 24 napon át volt üzemszünet átalakítás és javítás miatt. Roheim üzemében napi 8, a másik fűrésztelepen napi 9 órát dolgoztak a munkások. 56 A bőripar jellegénél fogva is egyre inkább a gyáripar irányában tolódott el. A címtár összesen 14 céget nevez meg (közöttük csak kettő volt tímárműhely!) 57 . A gyári címjegyzék ebben az iparágban Alt Gyula bőrgyárát jegyezte fel a bőrgyártó üzemek között, amelyben talp-, fekete-, chróm-, finom bőrárut állítottak elő.° 8 Ez az 1895-ben alapított cég, amelyet 1922 áprilisában mint Alt Gyula Bőrgyár és Kereskedelmi Rt. jegyeztek be a cégbíróságon, 59 — 1942-ben évi 50—53 munkást foglalkoztatott. Volt egy 140 lóerős gőzgépe, továbbá 40, összesen 259,7 lóerős teljesítőképességű villanymotorja. Az ebben az üzemben előállított évi termelési érték a bőriparban Baranya megye gyáraiban előállított bőráru 7,9%-a volt. Itt is hozzá kell azonban tennünk azt, hogy ebben az iparágban olyan világhírű pécsi cégek dolgoztak, mint pl. az Első Pécsi Bőrgyár. A munkások napi 8 órát dolgoztak, s a két művezetőn kívül 19 állandó szakmunkása volt. Ez az üzem sem tudott teljes kapacitással dolgozni. (45%). 60 Fonó-szövőiparral a megyei címtár szerint mindössze 12 üzemben foglalkoztak, de az 1935. évi feljegyzés szerint két kendergyárat is találunk a város területén. Az egyik a Pécs-egyházmegyei Mezőgazdasági és Kenderipari Rt. Mohács-püspökpusztai gyára, (a szigeten), a másik a Dunamelléki Kendergyár (Mohács-sziget),
