Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

dasági gépeket gyártott és a környék számára állított elő alkatrészeket, szerszámokat. 25-30 munkást foglalkoztatott.

12 Az 1880-as évek végétől kezdődően hallunk Láng, majd Adler gépgyáráról, de legéletképesebbnek Zeitvogel és Varga gépgyára, továbbá Jost Jakab üzeme bizonyult.

13 Ezek az üzemek Mohácson nagyrészt a helyi és a környék szükségletét elégítették ki, szecska- és répavágókat, darálókat, szőlősajtókat, zúzákat gyártottak. Varga üzeme vetőgépet is készített. A Szingstein-féle üzem hintákat és kocsikat állított elő. Figyelemre méltó, hogy az 1914. évi hazai ipari beszerző forrásokat feltüntető címtárban egy mohácsi rézműves is szerepelt, aki pálinkafőző készülékeket, mosó üstöket, üstkemencéket stb. készített vörösrézből.

14 Elvétve látunk kísérletet arra, hogy villanymotorokat használjanak néhány üzemben, ti. generátort is az üzemeknek kellett beállítani (pl. a Weiss-féle bőrgyár).

15 Mohács villamosműve csak 1905-ben létesült.

16 Az építő-, kő- és agyagipar helyzetéről a 111. táblázatban szereplő számok nem sokat árulnak el. Ide tartozik — bár nem szorosan, de ipari üzem — a kőbányászat is, amelynek — élelmes vállakozója, Blau Rezső saját és bérelt kőbányáinak — anyagát az út- és a víziépítkezésekre használták fel.

1

' 1914-ben kőbányája és téglagyára Villánykövesden és Kiskőszegen volt, de irodája Mohácson működött. 50 lóerős géppark és 250 munkás termelte ki a terméskövet, a kavicsot és készített faltéglát.

18 A mohácsi téglagyárak legjelentősebbje a Rosenthal Samu és fiai téglagyár, amely az ,,Első Mohácsi Gőztéglagyár" nevet viselte. Általában a XIX. század első éveitől a világháborúig 200 körül volt a foglalkoztatott munkásainak száma és a gépi berendezése is sokáig egyedülállóan a legmodernebb volt Baranya megyében.

19 Schmidt Károly mohácsi tégla- és cserépgyára 1914-ben még csupán emberi erő felhasználásával állított elő fal- és burkolótéglát, tetőcserepet és az égetett meszet. Alkalmazottainak száma 100 körül volt.

26 Ennek a gyárnak, de elsősorban az előbbinek a város életében nem lekicsinyelhető társadalmi hatása is volt. Az 1905. évi arató- és cselédsztrájkok alkalmával a Rosenthal gyár munkásait is „meggyanúsították" azzal, hogy a mezőgazdasági munkásokat sztrájkra izgatták.

21 A föld-, kő- és agyagiparág egyik igen fontos készítménye volt Mohácson a korsó. Ez az egyik legrégibb, de inkább csak házilag űzött iparág itt. 1828-ban pl. már több „amphorakészítő" szerepelt az összeírásban, de egyik sem volt ,,opifex"-ként, kézművesként nyilvántartva. Mohács híres volt fekete vizeskorsóiról, amelyek lukacsos alapanyaguknál fogva hidegen tartották a vizet, s ezért nagyon népszerűek voltak az al-dunai meleg éghajlatú országokban. 1882-ben kb. 50-60 ezer korsót exportáltak Mohácsról.

22 Ehhez az iparághoz kapcsolható az építőipar is, amely jelentőségét és növekvő létszámát tekintve, szinte töretlenül fejlődött egészen az I. világháború kitöréséig. A Mohács területén található könnyűipar ágazatai közül a faipar aránylag kis helyet foglal el ekkor az iparszerkezetben, korai forrásaink nem is tüntetnek fel külön gyárnak minősülő ipartelepet. Ennek ellenére tudjuk azt, hogy a századfordulón Mohácson is volt egy fűrésztelep, amely a környék szükségletén kívül a külföld számára is dolgozott. Az 1893. évi iparkamarai jelentésben Roheim Ferenc fafűrészelő üzeme már helyet kapott, s 1914-ben - gyáripari vállalatként — 35 lóerős gépi berendezéssel, 25—40 munkással fűrészelt árukat állított elő puhafából. Tulajdonosa fakereskedéssel is foglalkozott.

23 A bőripar fejlettségét általában a nagy nyersanyagkínálattal magyarázzák a szakemberek. Alt Gyula tímársága öt lóerős gépparkkal és öt munkással sima és barkás