Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

felsőbőrt, húzóbőrt, bocskortalpat, továbbá sima és barkás lóbőröket állított elő 1914-ben, míg Weisz bőrgyára 30 lóerővel és 8-10 munkással szíjgyártók részére készített húzó- és blankbőrt, továbbá bocskor részére bőrt és talpat.

24 Igen nagy előrelépést jelentett a fonó- és szövőiparban a selyemgyár létesítése. 1914-ben már E. Amphoux olasz cég 28 lóerős gépparkkal és 270, nagyrészt női munkással gyártott itt fonott selymet.

25 Ezzel a gyárral Mohács városi jellege újabb erősítést kapott, s ugyanakkor társadalmában sem lebecsülhető jelenség a nagy számú női munkások megjelenése. Ugyanebben az iparágban a II. táblázatban is szereplő két gyapjúfonoda színes gyapjúfonalakat állított elő, elsősorban kötés céljára. A Mohácson ez idő tájt létesült ipartelepek közt jelentős helyet foglal el a Mohácsi Doboz- és Papírárugyár, amely azok közé a kevés részvénytársaságok közé tartozott, amelyek ekkor alakultak itt. Ez a gyár tulajdonképpen gyógyszerek számára állított elő dobozokat, és termékeit külföldön is vásárolták, sőt fellendülését nagyrészt exportjának köszönhette. Az élelmiszeripar aránylag népes üzemei közül meg kell említeni a 60-as években működő Wächter K.-féle gőzmalmot, amely 55 ezer mázsa évi őrlőképességével 30 lóerős gépparkkal dolgozott, és Ausztriába, valamint Bajorországba exportált. Utóbb a századfordulón már három mohácsi malom érte el a gyári jelleget, melyek közül a Landauer gőzmalom búzát és rozsot, a Szigeti és Tonweiser (sic!) gőzmalom pedig ezeken kívül tengerit is őrölt.

26 Jelentékeny üzem volt Mohácson B. Rosenthal és fia néven 1876-ban cégként bejegyzett ecet és szeszgyár, amelyet 1887-ben töröltek a cégek sorából. Egy évvel később Trebitscher A. és fiainak ecetgyárát jegyezték be a cégbíróságon, de ez a cég már 1854-től dolgozott mint Trebitscher Antal alapítása.

27 1908-ban aranyéremmel tüntették ki a pécsi kiállításon.

28 A vegyiiparban gyárnak minősült az 1864-ben alapított és utóbb 1883-tól Kohn Manó tulajdonába került ,,Juno" szappangyár, amelynek termékei az 1889. évi párizsi kiállításon arany- és bronzérmet nyertek, üzeme a világháború alatt — nyersanyaghiány miatt — szünetelt.

29 Az első világháború és az azt követő időszak Mohács életében nagyon nehéz korszak. A férfi lakosság nagyrésze katona volt és 450-en meghaltak a harctereken. 1918. november 15-től 1921. augusztus 26-ig pedig Mohács (amely 1871-től 1923-ig nagyközség volt!) szerb megszállás alatt állott. Ennek megszüntetésével a háborút követő békeszerződés igen fontos közlekedési útvonalakat vágott el, és addigi kereskedelmi partnereket és jó szomszédokat ellenséggé változtatva, súlyos gazdasági nehézségeket teremtett.

36 E külső tényezők mellé tegyük még azt a belső feszültséget is, amely a két sikertelen forradalom után országszerte uralkodott, a gazdasági és gazdaságon kívüli kényszernek azt a szövevényes hálózatát, amely külső és belső létbizonytalanságot teremtett. Az 1920. évi összeírás adatai már visszatükrözik az addigi gyorsütemű városiasodás irányába mutató fejlődés megtorpanását. A 15 864 főnyi lakosból 1781 volt az ipari kereső és 1694 azok eltartottja, vagyis az iparból élők aránya az 1910. évi 25,6%-ról 21,9%-ra csökkent. Az iparon belül a vándoriparosok száma 10-re nőtt, míg a háziiparosoké 18-ra csökkent. A tulajdonképpeni ipar belső struktúrájában is változás mutatható ki: az önállóak aránya 41%-ra nőtt, s az alkalmazottaknak nemcsak az aránya, hanem a száma is közel 300-zal csökkent.

31 A 20-nál több munkást foglalkoztató ún. „nagyvállalatok" száma — a 10 év előttihez képest - hárommal lett kevesebb. 1920-ban Mohácson négy nagyvállalat volt;