Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

Iparág Száma % Száma V. Bőripar VI. Fonó-, szövőipar VII. Ruházatiipar VIII. Papíripar IX. Élelmiszeripar X. Vegyiipar XI. Építőipar XII. Könyvkötészet XIII. Szolgáltatóipar XIV. Egyéb 12 34 104 49 5 4 3 23 22 3,4 9,7 29,5 13.9 1,4 1,1 0,9 6,5 6,3 18 22 140 81 10 40 3 44 60 3,1 3,8 24,2 14,1 1,7 6,9 0,5 7,6 10,4 Összesen : 352 100,0 578 100,0 A legnépesebb iparág a ruházati ipar, szabók, csizmadiák, cipészek, kalaposok stb. önálló műhelyekben, egyedül vagy segéddel dolgoznak. A kő-, föld-, agyag-, stb., továbbá az építőiparban a munkásszám jóval felülmúlja a vállalkozók számát — ami érthető, hiszen egy-egy téglagyár vagy egy nagyobb építkezési vállalkozás több munkást foglalkoztat, viszont csupán idényjelleggel dolgozik. Az élelmiszeripar vállalatai a pékműhelyek, bábsütők, cukrászok stb. mellett még 30 vízimalmot és azokban dolgozó 25 segéd és 14 tanonc adatait is tartalmazza. Meg kell említenünk az idesorolt olajmalmot, amely mindössze 1 főt foglalkoztatott, és a két gőzmalmot, amelyben 10 segéd és 6 férfi munkás dolgozott a felvétel esztendejében. Viszonylag népes a vas- és fémipar. A foglalkoztatottak számát nem csak a kovácsok és lakatosok műhelyei emelték, de dolgozott Mohácson két arany-, egy rezes egy késműves is, sőt egy szegkovács és 4 bádogos műhely is volt a mezőváros területén. A fonó- és szövőipari vállalatok zömét az önálló takácsmesterek száma (27) emelte magasra, a faiparban pedig az asztalos, bognár, esztergályos és kádárműhelyek nagy száma arra utal, hogy a nyersanyag ekkor nem volt probléma: a Dunán át könnyen érkezett a fa és a késztermékre is akadtak vevők, hiszen a terület szőlőkultúrája ekkor még magas. A bőriparban tímár, nyereggyártó, szíjgyártó és szitás műhelyeket találunk, míg a vegyiipar elsősorban a szappanfőző és kékfestő műhelyekre korlátozódott, Aránylag magas a szolgáltatóipari vállalatok és az azokban dolgozók száma: borbélyok, órások, szobafestők, kocsmárosok és vendéglősök tartoznak ide. Az egyéb kategóriába 3 hajótulajdonost és 19 halászt, (az utóbbiakat 21 férfi munkással!) találunk. Mohács társadalmi arculatához szorosan kapcsolódik az a 85 kereskedés, amelyben 35 segéd, 33 tanonc és 38 férfi munkás dolgozott. A hitelélet viszonylag fejlett voltára utal az öt alkalmazottal és 2 tanonccal dolgozó 2 takarékpénztár. Az ipar tehát nem egyoldalúan fejlődött ebben a településben, nincs lényeges eltérés egy nagyobb régió: a Duna mentének Mohács és Paks közti szakaszában fekvő településekben megállapítható iparszerkezet és Mohács iparszerkezete között.

5 Huszonöt évvel később a helyzet már az előbbinél is differenciáltabb. A hivatalos népszámlálások adatait tartalmazó kötetekben már szakszerűen szétbontották az iparon belül foglalkoztatottakat nemcsak keresők és eltartottak, hanem önállóak és alkalmazottak szerint is. 1900-ban Mohács 15 832 főnyi lakosságából 1676 fő volt ipari kereső, akik 1776 főt tartottak el keresményükből. Vagyis iparból élt a lakosság