Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - T. Mérey Klára: Az ipar helyzete Mohácson a számok tükrében (1876—1942)

21,8%-a. A fejlődés tehát - teljesen az országos fejlődésnek megfelelően, a gazdasági életben az ipar előrenyomulását mutatja. Az ipar belső struktúrája a „tulajdonképpeni ipar" uralkodó szerepét mutatja, mert mindössze két férfi volt vándoriparos, összesen 51 volt a háziiparosok száma és 1623 főt soroltak az ún. „tulajdonképpeni ipar" kategóriába. Ez utóbbiak belső tagozódását vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az önálló iparosok száma alacsonyabb, mint az alkalmazottaké, akikhez sorolták a munkásokon kívül a tisztviselőket, művezetőket, segítő családtagokat, tanoncokat és szolgákat is. Az önállóak száma 662 volt, míg az alkalmazottak összes száma 961, vagyis a tulajdonképpeni iparban kereső népességnek 59,2%-a. A vállalatok megoszlását tekintve 20-nál több munkást mindössze két üzemben találunk, s a statisztikában ,,vállalat"-ként jelölt műhelyeknek több mint a fele (389) segéd nélkül dolgozó kisüzem volt.

6 Az ezt követő 10 esztendő az egész országban az iparosodásnak egyik nagy időszaka volt. Mohács lakosainak száma ekkor már 17 092, és ebből 2077 az ipari kereső és 2292 az eltartott. Az iparból élők aránya a lakosságnak 25,6%-a. A vándoriparosok száma változatlanul kettő, a háziiparosok száma pedig 48-ra csökkent. A tulajdonképpeni iparban 2027 fő dolgozott. A vállalatok száma a 10 év előtti 734ről 818-ra emelkedett, de ezeknek is változatlanul több mint a fele (444) segéd nélkül dolgozó kis műhely volt. A 20-nál több munkást foglalkoztató ún. „nagyvállalatok" száma 7-re nőtt s ezzel — szinte — párhuzamosan az önállóan dolgozó iparosok száma (691 fő) az összes, tulajdonképpeni iparban dolgozónak 33,1%-ára csökkent. Az alkalmazottak aránya tehát 66,9%-ra nőtt. S ezenbelül a munkások és a tanoncok aránya a tulajdonképpeni iparral foglalkozóknak 57,1%-ára emelkedett, míg 10 évvel korábban ez az orány még csak 48,3% volt.

7 Ezek az adatok már önmagukban is mutatják, hogy Mohácson belül az iparosodás nemcsak gyorsütemű volt, de az ipari vállalkozók is megfelelőnek találták gyárüzemek létesítésére. Melyek a 10 év alatt létesült „nagyvállalatok"? 1900-ban Mohácson még csak egy téglagyár és egy gőzmalom dolgozott 25 ill. 21 segéddel, 1910-ben egy gépgyár 32 „segéddel", egy selyemfonoda 190 alkalmazottal, egy papírdobozgyár 52, egy kőműves cég 23 munkással, továbbá a 10 évvel előbb is működő téglagyár most 95, és a gőzmalom 25 alkalmazottal. A hetedik „nagyvállalat": a közútépítés 38 főt foglalkoztatott. Vagyis a nagyvállalatokban dolgozó munkások, alkalmazottak száma tíz év leforgása alatt 409 fővel növekedett. Vizsgáljuk meg a továbbiakban miként alakult az ipar szerkezete ezekben az esztendőkben (lásd: II. táblázat). Elsőként az tűnik fel, hogy a ruházati ipar előtérbe nyomul. A város lakossága továbbra is igényli a szabók, a cipészek, csizmadiák stb. munkáját, akik többnyire önálló műhelyekben, segéd nélkül dolgoznak. A második, legnépesebb iparág az élelmiszeripar. A kő-, föld-, agyagipar és az építőipar összesen kb. azonos nagyságrenddel szerepel az iparszerkezetben, ami az urbanizáció előrehaladására, az építkezések fellendülő ütemére utal. A papír- és a nyomdaipar pedig már a kulturális igények helyi kielégítésének tendenciáját mutatja. S mi van a számok mögött, milyen technikai változások, a gazdasági és a társadalmi életnek milyen mozgását mutatják az adatok? Az előbbiekben már láttuk, hogy a vállalatok számán belül az ún. „nagyvállalatok" gyarapodtak. Egy 1904-ben felfektetett és Magyarország ipartelepeinek összeírását tartalmazó kéziratból már a gépi berendezésekről is képet kapunk. Ilyen adatokat találunk egy 10 évvel későbbi gyári címtárban is (lásd: III. táblázat). Ezekből