Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Vass Előd: Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai

Ha e számításnál a 150 dénáros átlagos magyar aranyforint átszámítást vesszük, akkor a fenti táblázatból a kivételes 1556. évi adóösszeget leszámítva, állandó emelkedés mutatkozik. De a földesúri szolgáltatások jövedelmein kívül a török birodalomban a nem mohamedánok saját maguk és családjuk személyi szabadságának és ingóságaik feletti rendelkezés jogának megváltása címén fejadót (dzsizjét, császár adóját, harácsot, forint adót, ahogyan nevezték) fizetett. A fejadót, a földesúri jövedelmektől elkülönítve, külön írták össze és külön is szedték be. A fejadó adóegysége a 6 magyar forint értékű vagyonnal rendelkező családfő volt, a hane. A hane fogalmában, azonban mint már láttuk változó lélekszám állott. ÍA hane mögött inkább az egy családfőn nyugodó kiscsaládot kell keresni, mert 1580 után már minden nem mohamedán családfőre kivetették. Mohácson a fejadók összegei 1580-tól szintén emelkedtek. Ha az egy hanére eső forintot, számítási forintként fogjuk fel, akkor láthatjuk, hogy 1580-tól egy hane már 1,3 magyar forintot fizetett. Év Török akcse Magyar forint Egy hana 1544 9 750 195 1 forint 1547 11 300 226 1 forint 155Ó 12 250 245 1 forint 1580 10 164 213 1,3 forint 1591 13 926 292 1,3 forint 1613 13 728 288 1,3 forint A fejadó és a földesúri adó bemutatásakor csak a mohácsi magyarok viszonyai kerültek tárgyalásra, mert a szerbek és cigányok kizárólag fejadót és kapuadót évente egy átalányösszegben fizették. Mohács város külsőségén, a városi határban mezőgazdasági művelést csak a magyar háztartások tagjai végezték. A várostól északra, a Csele folyó hídjánál, a pécsi püspök nyaralója, vagy vadászháza, ahol a csata előtt 1526-ban II. Lajos király is megszállt. Ez a vadászház az 1613. évi tizedösszeírásban „vadászkutyák palotája" (sarayi taziyan) elnevezéssel került megnevezésre, üres templom a város határában 1547-től szinte minden összeírásban említésre került, talán a szintén említett Cselő vagy Csele pusztán állt, és a korábbi Nagycsele mezőváros egykori temploma volt. Mohács lakosai Csele, Lajmér, Jenő, Lak, Gercsen, Vajas, Földvár, valamint Zebegényföld (a mai Szebény) pusztává vált faluhelyeit saját művelése alá vonta. Az összeírásaikban Zebegényföld puszta, szinte állandóan szerepel s rajta a „Gvardiján palotája" mindig felsorolásra kerül, még a területét is feljegyezték, 3 dönüm vagyis 2700 m

2 nagyságú volt. Zebegény ma Mohácstól északnyugatra Szebény község és a törökök Szent Mihályról elnevezett bencés apátsága épületének romjait „Gvardiján palotájának" nevezték. « Ottendorf Henrik leírásából tudjuk, hogy „Mohácson túl félmérföldre, közel a Dunához kimagasló dombon nagy deszkaépület állott, árokkal körülvéve", amelyről Evlia Cselebi is beszél, ő Hunkjár tepeszi, vagyis Császár dombja néven említi meg. Itt Szülejmán szultán sátra állott az 1526. évi csata idején, majd a csatában elesett törökök ide lettek eltemetve, Hasszán budai pasa 1595 körül árokkal körülvett és kúttal ellátott pavilont építtetett. A pavilon mohamedán búcsújáróhely lett.) Mohács város szántói és rétjei, tehát Zebegényföld pusztától egészen a Császár vagy Török dombig terjedtek. A földesúri szolgáltatás adójövedelme alá eső termények közül a búza és a kevert (búza és zab) termelése került állandó jellegű össze-