Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

AZ IPAR FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Adatok a mohácsi céhek történetéhez

kent.

54 Az első világháború után többségük megrendelésre dolgozott, elsősorban ünnepi csizmákat készítenek. Mesterségükben, úgy tudnak tovább maradni, hogy áttérnek az ismert lábbelik javítására, vagy készítésére. A mesterek származását tekintve a névsorból azt láthatjuk, hogy a horvátok és szerbek száma igen magas. A céh megalakulásának éveiben két harmada délszláv. A későbbi évtizedekben számuk 40—50% között változik. A német mesterek csak néhány főt számlálnak. A mohácsi csizmadia mesterség is jól jelzi Baranya egykori lakosságának helyzetét és alakulását a betelepülések után. A csizma, mint lábbeli, elsősorban a magyar és a délszláv lakosság részére készült. A németség már idejövetelük előtt felhagy a hajdani európai parasztviselettel. A nagy létszámú délszláv lakosság (egykori) Baranya és Bácska területén biztos piacot jelentett számukra — különösen miután a mesterek és a vásárlás a nemzetiségi hovatartozás szerint elég korán kialakult. A céh belső életéről kevés feljegyzés maradt ránk. A kialakult céh szokásokhoz a csizmadiamesterek igen sokáig ragaszkodtak. A néhány tisztviselőből álló városi hatóság nem sokat törődött velük. Az ipartestület megszervezésével a céh egykori élete nem szűnt meg. A mesterek a heti összejöveteleiket a hagyományoknak megfelelően megtartották, míg 1914-ben a helyi hatóság felszólítja őket, hogy ipartestületi szabályok szerint működjenek, vagy mondják ki a feloszlatásukat.

55 A hagyományokhoz való ragaszkodás oka abban keresendő, hogy az átalakulás során szakmai és formai vonatkozásban a mesterek belső szervezési és tartalmi élete különösen nem változott, sőt bizonyos vonatkozásban szegényebb lett. A szakma hanyatlását az ipartestület sem tudja megállítani. A csizmákhoz szükséges bőröket részben eszéki, részben a pécsi vásárokon vették/'

6 A XVlll. század második felében a mesterek közül néhányan a pécsi, a siklósi, a bajai, az eszéki és a zombori vásárokat látogatták.

57 A helyi születésű mesterek többségének saját háza, szőlője és kertiföldje volt, amely a megélhetés kiegészítéséhez hozzájárult. A mesterek árusítási jogát a céhszabályzat külön pontba rögzíti, amely szerint ,,Ráczok és Görögöknek" és egyéb kereskedők részére szigorúan tiltják, hogy vásárokon kívül csizmadiák által készült lábbelit árusítsanak.

58 A csizmán kívül topánt és bakancsot készítettek. Az utóbbinak a készítéséről céhiratok először 1804-ben tesznek említést.

59 A remek készítése egy pár csizmából és topánból állt, de találkozunk olyan esettel is, amikor a topán helyett bakancsot varrt a magát céhbe kérő mester.

09 Csizmadia mesterek névsora (kivonat) 1751 „Briglovics Imre, Barabás Mihál, Horváth Márton, Kovacsics Mátyás, Kovács Márton, Gombos Mihály, Koosz János, Sorosi Márton. Barabás Páll, Jurikovics Péter, Reberits Joseph, Horváth Péter, Gergosics Tomás, Grubics Miklós, Leposencsics Péter. 7777 Barabás Mihál, Horváth Márton, Jurekovics Péter, Horváth Péter, Lepozsencsics Péter, Barabás István, Briglovics János, Funták János, Orbán Miklós, Paramenszki Lukács, Bogdánics Mihál, Prevendor István, Barabás József, Gerics Mihál, Barabás János, Grubigy Miklós, Barabás Páll, Rebelics József, Kovács Ignácz, Pintér József, Honcz József, Toot Alabert, Füri Mihál, Czempauer János, Maisztorovics Márton, Szokol József, Sárics Gergel, Zrinski László, Hervaics József, Bogdán János. Sárosi Lőrincz, Koosz József, Stefanovics József, Barabás János, Kovacsics János, Perovics