Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Vass Előd: Mohács város hódoltságkori történetének török forrásai

hoz: a pécsi, szentlőrinci, szentmártoni, szászvári, sellyei, vaskaszentmártoni, görösgáli, nagyharsányi, baranyavári, mohácsi, pécsváradi, szekcsői náhiék, valamenynyien Baranya megyéből, de a koppányi, szakcsi, nagykorádi, köröshegyi náhie már Tolna és Somogy megyéből íratott össze. A mohácsi szandzsák területi kiterjedéséhez még hozzá kell fűzni, hogy a szászvári náhie mélyen benyúlt Tolna megye közepébe, s így északon a Dunaszekcső—Bonyhád—Törökkoppány—Köröshegy vonal határolta. A következő, ,,A siklósi vilajet hitetlenjeinek 956. évi (1549. január 30.—1550. január 19.) dzsizje defteré, amely a siklósi, sellyei, vaskaszentmártoni, görösgáli, szekcsői, pécsváradi, baranyavári, nagykarádi és mohácsi náhiékat sorolja fel. A törökök a mohácsi szandzsák területét állandó harcokban még 1543 előtt alakították ki, minden náhie székhelyen megerősített kastélyba, váracskába, vagy templomból kiépített palánkba állandó őrséget állítottak. Az ilyen módon állandóan a Dunától befelé tolt hódoltsági terület falvainak lakosságát és útjait ezek a szétszórt török helyőrségek őrizték. Ezekben a harcokban a magyar védelem központja 1566-ig Szigatváron összpontosult. 1549 körül tűnik fel Dervis bég, akit hol mohácsi, hol pécsi bégnek hívnak. A mohácsi szandzsák legnagyobb városa 1543 óta Pécs lett, s így a szandzsák bég az egykorú említések szerint hol itt, hol Mohácson tartózkodott.

8 Az időben negyedik rendelkezésünkre álló forrás saját címe szerint: ,,A mohácsi liva dzsizje defteré", az 1554. évből, amelynek már a második oldalán a pécsi liva, a görösgáli liva és a siklósi liva elnevezések szerepelnek. Ezenkívül még ugyanide került feljegyzésre, hogy: „A mohácsi livában a szultáni hadjárat rendkívüli adója helyett magas parancsra a 962. év Muharrem havának 16. napjától (1554. december 11.) a régi törvény szerint beszedett dzsizje adó defteré", tehát rendkívüli adóbeszedés összeírásaként készült. Ez az 1554. évi fejadó (dzsizje) összeírás a mohácsi, görösgáli és siklósi liva, vagyis szanzsák falvait 14 náhiébe és kazába osztva említi. A kaza, a török bíró, a kádi területi illetősége alá tartozó terület neve volt, így tehát a következő náhiék és kazak szerepelnek: pécsi náhie, szentlőrinci náhie, szentmártoni náhie, szerdahelyi náhie, szászvári náhie, mohácsi náhie, valamint a mohácsi kazához tartozó szekcsői náhie, pécsváradi náhie, úgyszintén a siklósi kazához tartozó sellyei náhie, vaskaszentmártoni náhie, nagyharsányi náhie, és szintén a baranyavári kaza és a görösgáli kaza. De 1556 körül jelentős események következtek be, úgy mint a török hódoltság területének végleges kiterjesztése egész Baranya és Tolna megyék területén kívül Somogy megye közepéig, Szigetvár ekkor már teljesen félszigetként, a törökök területei közé ékelődött. Ekkor 1556-ban Észak, vagy Külső Somogy területén Koppány központtal a koppányi szandzsákot hozták létre, fgy a keltezetlen 1556. év körüli tizedadó összeírás, amelyben Mohács adófizetőinek nevei az 1554. évi összeírással 70-80%-ban megegyeznek, a mohácsi szandzsák korábbi területének csupán egy részén található náhiékat sorolja fel: a pécsi, szentlőrinci, szentmártoni, szászvári, mohácsi, szekcsői, pécsváradi, baranyavári, nagyharsányi és siklósi náhiékat. A következő időbeli forrásunk a következő címet viseli: ,,A mohácsi szandzsáknál fekvő pécsi vilajet fejadó defteré", amely az 1565. július 28. és 1566. július 17. közötti év összeírását tartalmazza. Ezen évi összeírásban pécsi, szentlőrinci, pécsváradi, szászvári, szentmártoni, kaposvári, görösgáli, segesdi, komári, valamint berzencei náhiék területén talált falvak lakóit írták össze. Az utóbbi Berzencét már ekkor összeírták, pedig csak 1568. június 25-én adta meg magát. Az összeírást Oszmán pécsi kádi csak 1569-ben hitelesítette, s ebből az oszmán birodalom hiva-