Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Kardhordó Kálmán: Mohács mezőváros gazdasági és népességi viszonyai a XIX. század első felében

VII. Állattartás

31 A mohácsiak egyik fő jövedelmi forrása a XIX. század első felében állattartásukban rejlett. E megállapítás nem utódlagos, hanem a kortársak véleménye. Napjaink embere nehezen jutna ilyen megállapításra a ránkmaradt számadatok alapján. Hogy miből mennyi volt, azt gondosan elhallgatták, csak egy-egy vitás ügy vagy vásári állatforgalom révén nyerhetünk bepillantást. A különböző adóösszeírások adatai is inkább fiktívek, mintsem valóságosak. Úgy tűnik, sokszor csak azért írtak be valamilyen számot, hogy a rovat ne maradjon üresen. Merész megállapításnak tetszhet, de nézzünk utána.

32 1828. 1831/32. 1837/38. 1838/39. 1839/40 jármas ökör 28 70 18 62 62 fejős tehén 192 366 161 473 577 meddő 5 155 21 256 398 tinó v. üsző 1 43 14 179 362 borjú 21 7 112 186 hámos ló 890 1081 396 1121 1138 mén ló 77 8 63 71 sertés 100 359 201 614 782 E fenti adatok csak a városi oldalra vonatkoztatva, a szigeti legelőket figyelmen kívül hagyva is kevésnek tűnnek. Szembetűnőbb az adatok valótlansága, ha a földes gazdák számával egybevetjük. 578 883 852 797 860 Nehezen képzelhető el, bár ismerjük más uradalmak méltatlankodását ,,vonyós marhák" nélküli jobbágyaikkal szemben, hogy csak minden másodiknak legyen egy fejőstehene, minden hatodiknak egy disznója, s akkor, mikor fő bevételi forrásaik közé tartozik a fuvarozás, átlagban csak másfél lóval rendelkezzenek. Mennyit hallgathattak el? Csak feltételezhetjük. Felét mindenesetre. 1845-ben a nagy áradás alkalmával 25-en a lipovai helység bírójától 1100 Ft-ért egy darab legelőt béreltek 300 db marha számára. 9 társuk a megállapodást megszegte, mert még 25 darabot ezen felül a legelőre eresztett — derül ki egy városi perből. Ez fejenként 12 db marha, a kilenc szerződést szegő esetében 14-15. Ha a fentebb közöltekből a legkedvezőbb évvel, az 1839/40-kel vetjük egybe, ott is csak 1585 szarvasmarha jut a 806 jobbágyra, fejenként kettő sem. Ehhez még azt is hozzávehetjük, hogy e 25 gazda nem a legmódosabbak közül való, hisz azok mindenkor rendelkeztek annyi földdel, hogy ilyen esetben sem kényszerültek legelő kibérlésére.

33 Baranya jelentősebb állatvásárainak egyike Mohácson zajlott le. A passzusok jegyzőkönyve alapján nem állapíthatjuk ugyan meg a mohácsi gazdák állatállományát, de néhány eset ide kívánkozik. Az 1835-ös Tamás napi vásár 59 sertése közül 41 mohácsiaktól eredt. 1838-ban a Rudolf napi vásáron egy mohácsi gazda 55 öreg juhot és 25 bárányt adott el. Ez év Tamás napi vásárán Vidák Fábián és Csollák Mathia hét ökröt, 9 tehenet, Vidák Fülöp és több társa 10 különféle marhát értékesítettek. Az 1830-as évek 25 egymást követő vásárán átlagosan 16%-ban részesedtek eladóként mohácsiak. Országos vásárokról lévén szó, ahova több me-