Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Kardhordó Kálmán: Mohács mezőváros gazdasági és népességi viszonyai a XIX. század első felében

gyéből hajtottak fel jószágot, a részesedést nem tekinthetjük rossznak. Ugyanakkor a vevők száma elenyésző, vásáronként alig egy fő, tehát a város ki tudta elégíteni saját szükségletét minden lábasjószág vonatkozásában.

34 VIII. Kereskedelem A város lakóinak megélhetését a szántóföld és szőlőművelésen, a Szigetben folytatott állattenyésztésen kívül a kézművesség és nem utolsó sorban a kereskedelem biztosította. A hajóvontatás, be- és kirakodás, a termékek fuvarozása a lakosság nagyobb részének volt megélhetési forrása. A föld, szőlő, jószág nélküli zsellérek a földes gazdáknál a töredék telkek következtében napszámot alig kaphattak. A kereskedelem virágzását a posta és kereskedelmi utak: Pécs-Mohács—Szekcső—Buda és a Buda—Szekszárd —Mohács-Baranyavár-Eszék közti forgalom is előmozdították, de főként ,,. . . különösen elő segéli a Duna, a mellyen itten a megyebéli termesztményeknek nagyobb része hajókra rakatván, tovább előmozdíttatik." ,,. . . sok száz Hajók rakodnak meg esztendőnként Mohácsnak partjain, és megterheltetvén Baranyának mindennemű Gabonájával, Boraival, Tüzelőfájával, Gubacsával és más egyéb Termesztményeivel, a Dunán fel, Pestre, Győrbe, Mosonyba és onnan tovább evedznek."

35 „Pécs után legelső kereskedőhely Baranyában Mohács, hol esztendőn át négyszáznál több hajó rakodik meg vagy köt ki. Mohács után jön Siklós, Pécsvárad, Dárda . . ." A „Mohács és Pécs közti évenkénti áruszállítást a következő hiteles adatok mutatják ki: Só 100 000. gabona 50 000, bor 50 000, pálinka 4000, kőszén 50 000, fenyőfa, deszka, léc, zsindely 20 000 gubacs 6000, gyapjú 3000, bőr 2000, kender 1000, repceolaj 2000, rongy 1000, különféle kisebb áruk 6000, bőr 2000, dinnye, hajma, sajt, kolbász 1500 mázsa, összesen 300 500 mázsa, hova a rőfös áruk, papír, viasz, méz, gyarmati cikkek is sok egyéb szállítása hiteles adatok hiánya miatt még nincsen beszámítva."

36 Igaz ugyan, hogy korabeli bécsi mázsáról, 56 kg-ról van szó, de minden mennyiséget szekereken hoztak s vittek, és biztosították az évenkénti négyszáznál több hajó számára az áruszállítást. A Privilegium Leopoldinum Mohács számára országos vásárok tartását biztosította. A Mátyás napit februárban, a Rudolf napit áprilisban, az Iván napit júniusban, a Márton napit novemberben és a Tamás napit karácsony előtt tartották. E kétnapos vásárok hétfői s keddi napon voltak (a Rudolf napit a húsvét közbejöttével kedd-szerdán is tartották), s első napján az állatok adásvétele, cseréje bonyolódott le. Sok helységből, de főként Baranyából hajtottak fel jószágot. Megyénk részesedése az 1830-as évek közepén 85—90%-os, huszonöt vásár egyikében sem esett 80% alá, míg esetenként a 95%-ot is elérte. Mohácsiak 10-20%-ba n szerepeltek eladóként, vevőként azonban igen ritkán. Volt eset, hogy egyetlen helybéli sem vásárolt jószágot. (Az 1834-38-ig terjedő öt évben a részvétel fokozatosan emelkedett. Eladóként: 46-71-93-119-162, vevőként: 1—2—6—6—8 az évenkénti számuk.) A vásárlók körét vizsgálva teljesen más képet kapunk. Legtöbben Bácskából, Tolnából jöttek, a baranyaiak csak harmadik helyen szerepelnek. Utánuk Pest, majd Verőce, Somogy, Fejér, Veszprém következett. Időnként szerémiek, kiskunságiak,