Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

részben a központjában délszlávok laktak, a Duna partján a szerbek és tőlük nyugatra a sokacok. A déli részen a református magyarok, attól nyugatra a katolikus magyarok. Részletes adatokat csak a XIX. század első évtizedébői ismerünk. Ez alapján 1812/13-ban a református magyarok 600-an voltak, a görögkeleti szerbek 400-an. A 4369 katolikus a sokacok és magyarok, illetve a betelepített németek között oszlott meg.

95 A területi elkülönülés azonban nem jelentett valóságos elkülönülést, mint pl. ugyanebben az időben Hidason volt, ahol mindhárom nemzetiség; a magyarok, rácok és németek külön községet alkottak, hanem közös városi vezetés alatt éltek, s a legtöbben kétnyelvűek voltak. A városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint hivatalosan valamennyien a magyar nyelvet használták. Mohács nemzetiségi összetételéről tehát nehéz képet alkotni a XVlll. század második feléből. A rendelkezésre álló összeírások ezt ugyanis nem vették figyelembe. Az összeírok azonban házról-házra mentek és mivel köztudott az, hogy Mohácson minden nemzetiség külön városrészben lakott, az egyes nemzetiséghez tartozók így nagyjából együvé kerültek. Hasonló eligazítást adnak a nevek is, bár a szlávok között magyar nevűek is találhatók, de ugyanez a helyzet a magyarok között élt délszláv nevűekkel is. Nyilván itt elszlávosodott magyarokról és elmagyarosodott szlávokról van szó. Ez elsősorban a sokacok, bunyevácok esetében érvényes, hiszen itt vallási akadályok sem lehettek. Hogy valóban erről lehet szó, azt a szlávosan írt magyar, vagy magyarosan írt szláv személynév is bizonyítja. Ez alapján könnyebben meg lehet állapítani a nemzetiségi helyzetet a város központjában is, ahol már főleg gazdasági szempontok a mérvadóak. Itt éltek a legmódosabb mohácsiak, főleg az iparosok és kereskedők. A kép igen tarka: magyarok, sokacok, szerbek, németek, de még görögök is éltek itt, nem beszélve a magyar, német tisztviselőkről, állami és uradalmi alkalmazottakról, nemesekről. A személynevek itt is bizonyos támpontot nyújtanak. Mivel a vizsgálódásunk alapját a házi adóösszeírások képezik, az adózás alól mentesített sóházi, uradalmi tisztviselők, nemesek ebben nem szerepelnek. Ezeknek az 1784—87. évi népszámlálási adatokból csak a számát ismerjük, nemzetiségüket azonban nem. (16 nemes, + 5 tisztviselő.) Ugyancsak hiányoznak az összeírásokból a püspöki uradalom által telepített német zsellérek is.

90 A mezővárosnak ez hosszú ideig tartó sérelme volt. Ugyanis a püspöki palotával és a franciskánus kolostorral szemben, városi földre telepítették a németeket s ezzel ez a legelő elveszett a város számára. Ugyanakkor a telepesek az adót sem fizették s a város vesztesége így kétszeres volt. Az 1778. évi összeírás, melyben tehát nem szerepelnek a tisztviselők, nemesek és a német zsellérek, a város családjainak számát 559-ben állapítja meg. Ezeknek a nemzetiségi összetétele a következő volt: Az 1784—87. évi összeírás adataival összevetve az Újmohácsra telepített német zsellércsaládok száma 53 lehetett.

98 A város társadalmi összetétele A város társadalmi képe a század második felében jelentős változáson ment keresztül. Ebben fontos szerepe volt a dunai hajózás fellendülésének, melyben Mohács is nagy szerepet kapott. Maga a város is bekapcsolódott ebbe, amennyiben magyar: szerb-horvát: német: 295 család 334 család 32 család

97