Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében
maga a város is többször fordult kölcsönért a céhekhez. 1777-ben a korsós céh 100 forintot kölcsönzött a városnak. 68 178ó. évi felmérés szerint a fejlődés a 60—70-es évek nagy lendülete után mérséklődött. Ebben az évben 136 iparost tartottak nyilván. Ezek a következők voltak: mészáros 1 fazekas 7 bőrös 1 korsós 40 pék 1 molnár 4 sebész 2 kötélverő 3 kovács 4 takács 5 kádár 1 kalapos 3 kerékgyártó 2 kalácsos 1 bőrcserző 8 kocsigyártó 1 csizmadia 16 asztalos 2 bognár 2 va rga 1 szűrszabó 2 sa rus 18 szabó 5 szíjgyártó 6 fi!) Ez az összeírás már lényegesen több adatot közöl a mohácsi iparosokról. 20-ra gyarapodott a német iparosok száma, 23-ról 73-ra, 19-ről 35-re emelkedett a legények és az inasok száma. Csaknem valamennyien tagjai lettek valamilyen céhnek. Mindössze 8-an céhen kívüliek. Nyilvánvaló az, hogy ezek az iparosok már többet termeltek, mint amennyit a helybeli szükséglet igényelt, sőt a mohácsi, igen forgalmas vásárokon sem tudták eladni készítményeiket. Egyre többen járták a szomszédos falvakat, a megyét és a környező megyék nagyobb vásárait. A süvegesek, szíjgyártók, fazekasok, Pécs, Siklós, Szekszárd, Szigetvár, Pécsvárad, Bátaszék, Eszék, Sellye vásárait látogatták. A sarukészítők közül többen is Pécs, Siklós, Szekszárd, a szűrszabó Baja, Szekszárd, Siklós, az egyik szabó Szekszárd, a bőrcserzők Pécs, Szekszárd, Siklós vásárain adták el portékáikat. A bőrcserzők, csizmadiák Bácskát látogatták. A korsósok éltek a legjobb anyagi körülmények között, s a Duna folyó mentén az ő portékájuk került el a legmesszebbre. '1774-ben a városi tanács elé került Miskovics Márton hajósgazda ügye, aki a pesti vásárról jött és Pancsovára tartott. Közben kikötött Mohácson, ahol 300 korsót rakott hajójára. 70 Nyilvánvaló az, hogy a város legtekintélyesebb polgárai közé tartozó korsósok (Kunovszky András, Halász Mihály) jelentős szerepet játszottak a város életében. Általában több korsós használt közösen egy égető kemencét. Nyilván azért mégsem tudtak annyit eladni, hogy érdemes legyen mindannyióknak külön kemencét építeni s állandóan égetni. Ezen kívül legtöbbjüknek földje és szőlője is volt, és ez ugyancsak sok munkát igényelt. 71 Az 1785. évi összeírás külön veszi a Külső-Mohácson lakókat. Megállapítja róluk, hogy ezek zömmel németek és 200-an vannak. Ezek közül az iparosok száma 25. Mesterségek szerinti megoszlásuk a következő: tímár (1), kádár (2), kerékgyártó (1), kovács (1), szekérgyártó (1), mozsárgyártó (1), esztergályos (1), bognár (1), fazekas (1), takács (1), kőműves (4), varga (2), kalapos (2), gyapjúkészítő (3), szabó (2), asztalos (I). A legtöbbjük valamelyik mohácsi céhbe tartozott. Mohács város gazdasági erejének egyik legdöntőbb bázisa a vásárok tartása volt. Lipót császár már 1701. február 20-án biztosította a vásártartás jogát, mely azt jelentette, hogy azoknak jövedelme a várost illette. 72 Ez a privilégium évi 3 vásár tartását engedélyezte. Ezek a következő napokon voltak: szent Márton napján, szent Antal napján és szent Iván napján. A vásárok forgalma egyre nagyobb lett, a jövedelem komoly haszonhoz juttatta a várost, ezért a mohácsiak lépéseket tettek