Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

a privilégium megújítása érdekében. Tanyi Zsigmondot a város fogadott prókátorát megbízták azzal, hogy ennek érdekében nyújtson be instantiát a császárnak: „mivel ezen városunk mind Ország útban, mind Duna mellett fekszik és több vármegyével határos, és az kereskedésre, gabonának és marhának vevésére és el adására igen nagy hasznára válna mind az Publicumnak, mind pedig városunknak, ha heti vásár bé hozatódna, melyben mind gabona, mind marha és egyéb konyhára való Eszközök áruitathatnának; ennek és 3 vásáron kívül még egy szent Máté Evangélista Napra azaz 21-dik szeptemberben esendő vásárnak megnyerése végett szükséges lészen Fölséges Uralkodó Fejedelmünknek Instantiát nyújtani, hogy ezen föl tett czélunkhoz juthassunk és a keresetünkben boldogulhassunk . . ."

73 Az 1791-ben beadott instantia azonban csak 1799-ben hozott eredményt, amikor II. Ferenc a három régi vásáron kívül még újabb két vásárt, valamint minden szerdán barom- és gabonavásár tartását engedélyezte.

74 A város tehát elérte célját. Komoly gazdasági megerősödésnek nézhetett elébe. A vásártartásból eredő jövedelem igen jelentős volt, s egyre emelkedő mértékét a szárazföldi és vízi kereskedelem fellendülése biztosította. A Márton napi vásárok jövedelmei szépen példázzák ezt a fejlődést: 1742. 51 Ft 78 1775. 76 Ft 1777. 101 Ft 75 1789. 139 Ft 26

75 1779-ben a vásárokból eredő összbevétel 235 Ft 3 V2 dénár volt. Ez a kiadások levonása után 201 Ft 58 dénárt tett ki.

76 Magától értetődik az, hogy ha valami okból kifolyólag elmaradt a vásár, ez a városnak komoly veszteséget jelentett. 1763-ban a város kérte az alispánt, hogy a marhavész miatt 1 évig szünetelő marhavásár megtartását újból engedélyezze, mert ennek elmaradása nagyon megkárosítja a várost.

77 A vásárok jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vásártér az országúthoz, a Dunához szinte egyforma közel, úgyszólván a város szívében volt. Közelében laktak a leggazdagabb kereskedők, iparosok. A közelében volt a Sóház, az uradalmi magtár, de magának a városnak is volt itt háza, a „Vásárház", ahol a sokadalmak napján maga a tanács is itt tartózkodott a bíró vezetésével, hogy a vásárral kapcsolatos ügyeket a helyszínen intézze.

78 A napóleoni háborúk konjunktúrájának kedvező hatása következtében a mezőváros jövedelme tetemesen megnövekedett. A heti vásárokra 1809-ben külön piacbírót neveztek ki.

79 A mezővárosok vásárai, annak forgataga a város életének legmozgalmasabb pillanatait jelentették. Mohácson ezt még tetézte a sokszínű, nemzetiségi kavargás is. Az országút és a kikötő pezsdítő hatása a mohácsi vásároknak rangos helyet biztosított megyeszinten. Ilyenkor a környező falvak népe, távoli és közeli mezővárosok kereskedői, iparosai, mohácsi iparosok, kereskedők, gazdák, hajósok és fuvarosok százai fordultak itt meg. A kereskedők jó része már arra törekedett, hogy a vásártéren állandó bódét építhessen magának. Ez nem jelentett mást, mint azt, hogy érdemes idejárni s a vásár forgalma a kereskedők és iparosok jövedelmét állandóan biztosítani tudta. Ugyanakkor a városét is. A telkek, földek, házhelyek eladását rögzítő fundusok protocollumában nem kevés az eladó bódé építésének és fenntartásának az engedélyezése is. Sokat mondanak ezek a bejegyzések. Egyik helyen ezeket olvashatjuk: „. . . a tanács a szent Mátyás napi vásárkor a vásári háznál összegyűlt. . . akko-