Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében

loan elsősorban az állattenyésztésből gazdagodtak meg. Valamennyien rendelkeztek viszont szőlőterülettel. Vizsgáljuk meg, hogyan oszlott meg a város lakossága között a szántóterület. 1778-ban az összeírás 1744 V2 holdban állapította meg a szántóföld nagyságát. Ezek a következőképp oszlottak meg a gazdák között: 1 hold földdel rendelkezett 67 gazda 2 hold földdel rendelkezett 192 gazda 3 hold földdel rendelkezett 45 gazda 4 hold földdel rendelkezett 101 gazda 5 hold földdel rendelkezett 47 gazda 6 hold földdel rendelkezett 2 gazda 7 hold földdel rendelkezett 57 gazda 8 hold földdel rendelkezett 3 gazda 10 hold földdel rendelkezett 2 gazda 1 l hold földdel rendelkezett 2 gazda 13 hold földdel rendelkezett 1 gazda 18 hold földdel rendelkezett 1 gazda 01 Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a 8 hold feletti szántóval rendelkező jobbágyok mely nemzetiséghez tartoztak, azt a tételt, hogy a szerbek inkább az állattenyésztéssel, a magyarok inkább a földműveléssel foglalkoztak, ismét igazolni látjuk: Gazda neve szántóföldje holdban Varga Jozo (bocskoros) 8 Bakó Gergely 18 Bálás József 11 Pécsi Miklós 11 Heréb Gergely 10 Juhász Istók 8 Vincze István 13 Jónás István 10 62 Kétségtelen az is, hogy az egy Jónás István kivételével valamennyien állattartó gazdák is voltak, de náluk, és általában a magyaroknál az állat jelentősebben kapcsolódott a földhöz, mint a szerbeknél. Mohács iparának és kereskedelmének a XVlll. század végén két meghatározó tényezője volt: az egyik a Duna, a másik az általa bezárt nagykiterjedésű sziget erdeivel, legelőin felnevelt állataival. A város kedvező földrajzi helye a század második felében már egyre jobban éreztette hatását. A Dunán meginduló forgalom pezsgőbb lett, a hajók egyre nagyobb számban érintették ekkor a várost. Az első időben ugyanis az erős sodrású mohácsi ágon zömmel csak a folyás mentében haladó hajók közlekedhettek, a vízfolyással szemben azonban a kanyargós, de lassúbb folyású öregdunán vontatták felfelé a terhes hajókat. Ennek az ágnak azonban nagy hátrányai voltak. Kanyargóssága folytán erre hosszabb volt az út, s ugyanakkor a partjai is rendkívül mocsarasak voltak, s így igásállattal lehetetlen volt a vontatás. A mohácsi szakasz partviszonyainak részleges rendbehozatalával (1775.) azonban át lehetett térni az emberi erővel történő vontatásról a lóvontatásra. Ettől kezdve a hajók érintették a várost. Ugyanekkor a megye terményei is innen indultak hosszú útra, elsősorban Ausztria